Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Erdődi Gyula: Adatok Fehér Sándor életéhez

Kissé ólomnak tartva az egészet, haladunk a Monte Cristallo bástyái, kiálló, legömbölyített fokai alatt a messze-messze terjedő völgyekbe húzódó, lejtőkre kapaszkodó, titokzatos csendben merült fenyvesek közt. Csak tirolink nógatására ülünk a kocsira, s nemsokára berobogunk az olaszformájú Cortinába. Letelepedve a Croce bianka szálló előtt, számlálhatjuk, ha tetszik; a tülkölő autókat s a robogó kocsikat, melyek itt megállnak, hogy mindenféle nemzet fiai és leányai belőlük kiszálljanak. Az autókon ülő hölgyek sárgás-szürke-barnás szoros fejkötői nem mondhatók éppen nagyon kecseseknek, no de elég kecses és szép dolog az autózás maga. Itt ráérünk a Campanile lépcsőin felkapaszkodni s az ablakból a Dolomit-panorámában gyönyörködni. Aztán megtekintünk egy állandó kiállítást. Van ugyanis helyben egy ipariskola, melyben szakszerűen művelik a vidék háziiparát, a berakott művű dísztárgyak és bútorok készítését s a filigranmunkát. Női kézimunkákat is állítottak ki. Ezek közül egy-egy darab remek fehér magashímzés által válik ki, de a minták művészi becse nem emelkedik a nagyon gyakran látottak fölé. A berakott művű szekrénykék, dobozok, ékszertartók, asztalkák sat. nagyon szép, tiszta, gondos készítésű munkák, de majdnem valamennyi renaissance Ízlésben készült, melytől az olaszok, úgy látszik, nehezen válnak meg. Modern vonalevezetés hiányzik. Aztán megállapodtunk abban, hogy a képes lapokon fölösleges módon színezik a Dolomitokat, mintha állandó lenne az alpesi izzás tüneménye, mely nyáron alig, csak ősszel és télen látható gyakran. Azért is fölösleges e vérpirosság, mert a Dolomitek anélkül is megmutathatják magukat. Távol az országút zajától áll két nagy szálló, a gazdag amerikaiak és angolok üdülőhelye, kik májusban érkeznek, midőn a hegyeket még hó borítja s októberig nem távoznak. Drágán megfizetett szobáik ablakából gyönyörködhetnek esténként a hegyek bíborlángolásában. A körút utolsó íve következett, a visszatérés Schluderbachba ellenkező oldalról. S csakhamar viszontláttuk Landrot is; szállójának üvegverandájával szemben, úgy tetszik, közvetlen közelben, ragyog a Monte Crista 11 i no a glecserrel. Nemsokára el fog tűnni. Ki tudja, látjuk-e újra? Míg lehetséges volt, feléje fordultunk a kocsiról is. Most már tudjuk, mi a Dolomitek szépsége. Sok szép tájat láttam még ezután is, a Brenner-út gyönyörű pontjait, Innsbruck vadregényes környékét a Hungersbruggal, a híres Zell am See-t, — de a Dolomitek benyomását nem homályosította el semmi. Testté válik bennük a természet burkolatlan őserdeje s e nagystílű lét egy komoly mozdulattal látszik elhárítani magától a kisszerű emberi élet szükségleteit s a saját formájára alkotott képzetvilágát. A maga zord, őszinte fennségével győzedelmeskedik a kellemes fölött. Most már azt is értem, hogy hozzáértőkben szenvedéllyé válhat az ormokra való feljutás vágya s az életveszély fölött aratott győzelem, melynek érzése új kiváló értékeket nevel a lélekben. Mégsem a legfőbb jó az élet s meghalni úgyis kell. Fehér Sándor Pécsi Napló, 1912. augusztus 15. 3. lap. 1912. Fehér Sándor: „A mester" című elbeszélése Ázott erdő puha ösvényén, kristály-cseppek pergése alatt vándorol egy hosszú, aszott tanító. Vékony lábaszára minden lépésnél kinyúlik a hasából, s úgy esik a nedves földre, mintha lyukat döfne bele. Két karja üresen lóg előre-hátra: bátyúja nincs; a háta pedig olyan mintha csak a fele volna, a másik felét elfelejtette hozzáhízlalni ; talán a nagy szórakozottság miatt. Rövidke kabát szégyenkezik rajta, derékig érő, s alóla merészen érvényesül kifényesedett ülepe. Arckifejezése olyan, mint minden tanítóé: éhesen szomorkodik a világba. Izmos, hegyes fenyőfák apró tűszúrásokkal csúfolják, öreg, bömbölő, szepesi viharoknak tréfás kis kölykei fuvallanak körülötte; az ilyen kicsi szellőnek is olyan az enyelgése, hogy oda nem valósi ember tüdőgyulladást kap tőle. A tanítónak azonban nem árt, csak kicsit kiszellőződik. A fejében is megtisztulnak a gondolatok: — így lesz: szépet és jót fogok tenni. Elmegyek az emberek közé és tanítani fogom őket. Akik istent nem hisznek, csak imádnak, akik sötétben babonaságra vannak nevelve, azokat megismertetem a természettel és annak erőivel; elmagyarázom a csillagok járását, a szelek keletkezését, beszélek a halálról, a szellemjárást kikergetem közülök s leleplezem a rossz papokat. A hitetlenek, a durvalelkűek, a keserű és alacsony emberek közt hirdetni fogom a békét, beszélek nekik a társadalom keletkezéséről és fejlődéséről s erőszakos, testi vere-