Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

társaság mindig szívesen nyújt segédkezet. Felbecsülhetetlen jelentőségű azonban a társaság elindulása a munkásság felé a Munkásmatinék megszervezésével, ame­lyeken a szépség és az igazság lelkesítette a munkásszíveket. Ezzel a társaság életének legdicséretesebb epizódjai kezdődtek el 1943-ban. A Munkásmatinék színhelye a Nemzeti Színház. Megrendezésükre vasárnap dél­előttönként került sor. Kezdetben szórakoztató irodalmi előadásoknak mondták őket. A társaság tagjai a magyar irodalom különböző korszakait tárgyalták, de a Munkásmatinék keretében egy-egy jelentős íróval, költővel külön is foglalkoztak. Az előadások anyagának megválasztása beszédesen vall a Munkásmatinék meg­rendezésének legfőbb céljáról. Az ellenállás erősítését, a szabadság gondolatának megőrzését, legszebb nemzeti eszményeink felelevenítését szolgálták pl. az alábbi irodalmi programok: A kuruckor költészete, Petőfi, Arany, Ady. A XX. századi leg­haladóbb költők közül pedig József Attila és Illyés Gyula művészetének, eszmei­ségének méltatása. A társaság komoly előkészületeket végzett az első Munkásmatiné megszervezé­sére. 1943. január 10-én de. 11 órakor a Nemzeti Színházban tartották meg az első újtípusú rendezvényt. Az előadó Temesi Mihály volt, aki a Magyar ősmondák és ősköltészet kora c. tanulmányát ismertette. Az első matiné a társaság vezetősége számára némi csalódást okozott, hiszen ez a rendezvény nemcsak hogy nem volt népes, hanem éppen a munkások jelentek meg kis számban. A matiné híre azonban hamarosan kedvező fogadtatásra talált a munkásság kö­rében és meghozta a kívánt sikert. A következő előadásokon már megtelt a Nem­zeti Színház azokkal, akikért a társaság a Munkásmatinékat megrendezte - a pécsi munkásokkal. Az előadás-sorozat céljáról a Dunántúl január 11-i száma így ír: „Kultúrszempontból nagy jelentőségű ez a vállalkozás, mert a célja, hogy különösen a munkásrétegeket szórakoztatva megismertesse a magyar irodalommal, és ezáltal kultúr­érdeklődésüket felkeltse és kielégítse . . ." Nagy érdeme valóban a társaságnak, hogy a nemzeti művelődés ügyét szolgálta. A Pécsi Napló cikkírója is azt hangsúlyozza, hogy a társaság a Munkásmatinékkal sajátos művelődési lehetőséghez juttatja a város munkásságát. „Pécs, január 11. Az a hosszú hónapokra tervezett előadássorozat, amelyet a legszélesebb néprétegek kuítúrigényeinek kielégítésére rendezett a Janus Pannonius Irodalmi Társaság kar­öltve a város kulturális vezetőségével, vasárnap de. 11 órai kezdettel tartotta bemutatkozóját a Pécsi Nemzeti Színházban. Fischer Béla, a Janus Pannonius Irodalmi Társaság elnöke is­mertette a kultúrprogram céljait és a szándékot, amely életre hívta ezt az egész országban egyedülálló kultúrmegmozdulást. Hangoztatta, hogy a kultúrélet előfeltételeit biztosítani kell. Minden eszközzel és minden erőnkkel meg kell védenünk művelődésünk magyar jellegét." 1943. február 7-én a második matinén már zsúfolásig megtelt a Nemzeti Színház nézőtere. A Dunántúl 1943. február 9-i száma így sommázza a nevezetes eseményt: „Pécs, febr. 8. A Janus Pannonius Irodalmi Társaság vasárnap maradéktalanul elérte célját. Pécs derék, szorgalmas munkásosztálya zsúfolásig megtöltötte a színház nézőterét. A jegyeket az ipartelepek munkássága már napokkal előbb megvásárolta, úgy hogy a színházi pénztárt már ki sem kellett nyitni, örömmel állapítjuk meg, hogy a munkásosztály megértette a tár­saság törekvéseit, hogy szórakozva ismerje meg a magyar irodalmat, amelyben benne él a nemzet szíve és lelke. A zsúfolt nézőtér nagy élvezettel hallgatta végig a gazdag műsort és az előadókat melegen ünnepelte. Az előadás témája a magyar szabadságharcok költészete és dalai. Ezen a matinén mutatkozott be a Pécsi Kamarakórus is Maros Rudolf vezetésével, valamint a kuruc dalokat előadó Somos Jenő és Márton György, aki tárogatón kísérte az elő­adott dalokat." A február 21-i harmadik Munkásmatiné előadója Holler András volt, aki Ady Endre nagyságát méltatta. „Az előadó a századforduló legnagyobb és legdrámaibb költőjének egyéniségét rajzolja meg, és szemelvények során megismerteti a napjainkat is kitöltő sorskérdéseket." r>-

Next

/
Oldalképek
Tartalom