Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

A pécsi Janus Pannonius Irodalmi Társaságról a műsorfüzetben elismerő szavakat olvashatunk. A társaság életében Surányi Miklós és Fischer Béla elnökségét, a társaság kiadványsorozatát és a Sorsunk c. folyóirat jelentőségét hangsúlyozta a főtitkár. Az erdélyi irodalmi körúton a Janus Pannonius Irodalmi Társaságot Fischer Béla és Várkonyi Nándor, a Sorsunk szerkesztője képviselte. A társaság tagjai közül Tatay Sándor elbeszéléseiből olvasott, Makay Gusztáv irodalomtörténész pedig a pécsi és a dunántúli költők verseiből adott elő. A társaság szereplésére Székelyudvarhelyen október 6-án a „Hargita-mozgóban", Csíkszeredán pedig október 7-én a „Turul-mozgóban" került sor. A pécsiek irodalmi estjének programja a következő: 1. üdvözlés. Tartja: Nagy Endre, a Kemény Zsigmond Társaság tagja. 2. Bevezető. Tartja: Fischer Béla, a Janus Pannonius Irodalmi Társaság elnöke. 3. Dunántúl szelleme. Várkonyi Nándor előadása. 4. A La Grange-ária. Erkel: Hunyadi László c. dalművéből. Énekli: K. Wojtekovits Olga, zongorán kísér: Láni Oszkár dr., a Kemény Zsigmond Társaság tagja. 5. Makay Gusztáv előadás keretében dunántúli verseket ad elő. 6. Tatay Sándor novelláját olvassa fel. Az erdélyi irodalmi estekről sajnos a laptudósítások, a beszámolók, sőt a jegyzőkönyvi adatok is hiányoznak. Ezek helyett csupán a társaság itthon maradt főtitkárának, Lovász Pálnak írott képeslevezőlapok szűkszavú beszámolói tájékoztatnak a sikeres erdélyi szereplésről. A Janus Pannonius Irodalmi Társaság 1943-ban is megrendezte a pécsi közönség számára az immár hagyományos felolvasó üléseket. Az elsőt március 27-én a Vármegyeháza közgyűlési termében tartották. Az előadók között Kerecsendi Kiss Márton népies költőn és Karácsony Sándor debreceni egyetemi tanáron kívül ott találjuk Kodolányi Jánost is, aki a társaság számára írott megnyitóbeszédet Balatonakarattyáról az alábbi levél kíséretében küldte el Lovász Pálnak: Kedves Palikám! íme, itt küldöm az iratokat. Még gyorsabb lettem volna, ha nem kerít hatalmába egy átkozott influenza s a forróság. Mind a kettőt nehezen tűröm. Az egyik múlóban van, a másik emelkedőben. Ez ellen úgy védekezem, hogy hajnali négykor kelek s dolgozom nagykeservesen . . . Bizony, jó lenne találkoznunk, most Olaszország összeomlásának, Mussolini futásának, a nagy tengelytörésnek, a Balkán megszállásának és Magyarország végső megpróbáltatásának előestéjén. Komor jóslataim íme, sorra teljesedésbe mennek. Többet is mondhatnék, de minek? Élőszóval könnyebb lenne. Úgy áll a heiyzet, hogy augusztus elején Erdélybe utazom — a lányommal, 23-án pedig Finnországba — na még lehet. Azt hiszem, nem lehet. Mikor mégy Pestre? Lejöhetnél ide vagy egy napra. Az aztán igazán szép és jó lenne! Nagy aggodalmak s keserves munka közepette ölellek igaz szeretettel. (Kár lenne értünk!) János

51 A súlyos politikai helyzet azonban a társaság munkáját még nem korlátozta. 1943. október 18-án és december 18-án ismét felolvasó ülések színhelye a Vármegyeháza. De az 1943-as év a társaság életében különös jelentőségű. A lélekölő háborús szenvedések és rettegések, a német háborús invázió közepette a társaság újabb módot keresett a lelkek felrázására. A szellem és a művészet erejével próbálta a munkásságot is lelkesíteni az ún. Munkásmatinék megrendezésével. Új és dicséretes vállalkozás volt ez a vezetőség részéről, hiszen míg a korábbi években az előadói dobogóról elsősorban az értelmiséghez szóltak az írók, most a társaság szellemi bázisa új erőkkel növekedett. A korábbi előadások is már azt igazolták, hogy a népi írók és a parasztság problémáinak megszólaltatásához a