Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

Az 1943 évi költségvetés beszédesen vall c társaság anyagi helyzetéről, a külön­böző szervek áldozatvállalásáról, a társaság mecénásairól.'' 8 A rendelkezésre álló dokumentumokból kitűnik, hogy a társaságot igen színes, érdekes mecénás-tábor segítette az életben maradásban. De nemcsak különféle társaságok, állami szervek áldozatos jóindulatát élvezte a Janus Pannonius Irodal­mi Társaság. A város és a megye vezetőinek fáradhatatlan szervező munkája kö­vetkeztében időnként maga a kormányzat is támogatta a társaság ügyét. A Janus Pannonius Irodalmi Társaság életében különös jelentősége volt a társa­ság 1943. évi erdélyi szereplésének, amelyre az 1943 szeptembertől 1944 júniusig tartó Székelyföldi Művészeti Év program-sorozatával kapcsolatosan került sor. A Mű­vészeti Év kulturális cél és eszmeiség tekintetében az 1933-ban első ízben Székes­fehérvárott, majd Győrött, Nyíregyházán, Pécsett, Kassán, Ungváron, Komáromban és Kolozsváron megrendezett Művészeti Hetek szellemiségéből táplálkozott. Már a Művészeti Heteket is az a szándék hívta életre, hogy a közönség minél szélesebb rétegeit ismertesse meg a kor magyar művészetének legjavával. Legyen a művészet minél hosszabb időre az egész nemzet közös kincse! Ez a kívánság kezdeményezte a több hónapra terjedő kiállításokat és hangversenyeket, az egyre gyakoribb előadásokat — így szélesedett a Művészeti Hetek Művészeti Évvé. A gondosan elkészített műsortervezet lehetőséget biztosított a jelentősebb irodal­mi társaságok vendégszereplésére. Az ünnepi esteken Marosvásárhelyt a Kemény Zsigmond Társaság, Kassát a Kazinczy Irodalmi Társaság, Zombort a Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság, Pécset valamint a dunántúli tájegységet pedig a Janus Pannonius Irodalmi Társaság képviselte. A fenti társaságok küzdelmes, nehéz múltra tekinthettek vissza 1943-ban. Kö­zülük talán a legrangosabb a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság volt, amely 1877-ben Marosvásárhelyen alakult az akkoriban református lelkészként odakerülő író. Tolnai Lajos kezdeményezéséből és kitartó szervezőmunkája árán. Az egyesü­let akkor Erdélyben majdnem egyedülálló kezdeményezéssel a következő célt tűz­te maga elé: ,,A széptudományok művelése, a régibb és egyéb székely magyar nyelvészeti sajátságoknak és népköltészeti emlékeknek felkutatása." A társaság hi­vatalos közlönye, az Erdélyi Figyelő című hetilap is rövid időn belül napvilágot lá­tott Tolnai Lajos szerkesztésében. A munkatársak között találjuk: Arany Jánost, Szász Károlyt és Lévay Józsefet. Később Szabolcska Mihály, Benedek Elek, Jakab Ödön és mások is támogatták a társaság munkáját. A múlt század 80-as éveiben új folyóirattal próbálkozott a társaság Marosvásár­helyi Figyelő címen, amely azonban csak 6 számot ért meg. Jelentős volt még a társaság 1914-ben kiadott irodalmi évkönyve, amelyben Kemény Zsigmond születé­sének 100. évfordulójára emlékeztek, valamint a társaság harmadik és egyúttal utolsó lapvállalkozása az első világháború idején, az Osvát Kálmán szerkesztésé­ben megjelenő Zord Idő c. kéthetenként kiadott irodalmi folyóirat megvásárlásá­val. A társaság életének új korszakát 1928-cal jelölhetjük Kemény János elnökletével. Az az élénk irodalmi élet, amelyet a társaság a vidéki kisvárosban életrehívott, írók és művészek forgalmas állomásává tette Marosvásárhelyt. Ez a lelkes, szívós te­vékenység azonban nem rekedt meg a partikuláris keretek között. 1942 tavaszán a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság hattagú képviseletével az országos nyilvá­nosság elé lépett, amikor bemutatkozó körútja során Kassán, Sátoraljaújhelyen, Budapesten, Sopronban és Debrecenben tartott nagysikerű irodalmi esteket. A Kemény Zsigmond Társaság a Művészeti Év irodalmi programjában is emlé­kezeteset alkotott. Tompa László versei, Tamás/ Áron novellafelolvasása és a fia-

Next

/
Oldalképek
Tartalom