Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK A PÉCSI IRODALMI ÉLETRŐL - Horváth Veronika: Fejezetek a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetéből

ta! Jancsó Adrienne páratlan művészi előadásában az erdélyi költők verseinek tolmácsolása felejthetetlen élmény lehetett. Marosvásárhely mellett a másik jelentős irodalmi góc Kassán jött létre, a Kazinczy szellemétől és szépirodalmi-kritikai folyóiratának, a Magyar Museumnak jótékony ihletéséből. Az 1898-ban Kassán alapított Kazinczy irodalmi Társaság programja a következő volt: „Kassa város szellemi életét — amelynek a múlt század végén inkább múltja volt, mint jelene — a magyar kultúráiét országos szintjére kell fölemelni. Ehhez mindenek előtt műértő és igaz értéket megbecsülni tudó közönség nevelésére volt szükség. Ezt a feladatot akarja megoldani a Kazinczy Társaság. Eszközei: helyi és országos jelentőségű írók és tudósok előadásai, az egész országot megmozgató, kulturális vállalkozások — és a többezer kötetes népkönyvtár. "

w A Kazinczy Társaság programja sok vonatkozásban a Janus Pannonius Irodalmi Társaság történetének II. periódusa programtervezetéhez hasonló, amely az irodalmi decentralizáció szükségességének hangoztatásán, valamint a vidéki tehetségek felkutatásán és támogatásán kívül egyik legfontosabb feladatának a népnevelést tekintette. Kassán ebből a célból létesült a Kazinczy Könyvkiadó Vállalat (a későbbi Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet) a Nemzeti Kultúra c. folyóirat és az új Magyar Museum és Könyvkiadó Vállalat is. A Székelyföldi Művészeti Év legfiatalabb szereplője a zombori Szenteleky Kornél Irodalmi Társaság volt, amely 1933-ban Szenteleky Kornél író halálának évében alakult, de a nehéz és rendezetlen politikai körülmények miatt csak 1943-ban kezdhette meg működését. A társaság a „Délvidék Kazinczyjá"-nak nevezett Szenteleky Kornél nyomdokain haladt, aki a délvidéki magyar irodalmi élet megteremtésében Csuka Zo/tánnaí együtt fáradhatatlanul munkálkodott. A Kalangya című irodalmi folyóirat - melyet Szenteleky és Csuka Zoltán hívtak életre — mindvégig fő eszköze maradt a társaságnak céljai elérésében. A felolvasó ülések, a sikeres irodalmi estek és az 1943 augusztusában Palicsfürdőn első ízben megrendezett délvidéki írók találkozója mind beszédes bizonyítékai annak, hogy a társaság tevékenysége nem volt hiábavaló. A Székelyföldi Művészeti Év tiszteletére kibocsátott díszes kiállítású, közel 100 oldalas műsorfüzet részletesen ismertette a legkülönbözőbb művészeti ágakkal kapcsolatos kiállítások, ismeretterjesztő és színháztörténeti előadások, irodalmi estek programját. A rendkívül bonyolult és fáradságos szervezői teendőket a Kemény Zsigmond Társaság látta el, amely 1943 október hónapban a legforróbb hangulatú irodalmi esteket rendezte meg Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredán. A Művészeti Év programja kortörténeti szempontból is igen érdekes. A kiállítások között különös jelentőségű volt a Nagy magyar festők kiállítása Csánky Dénes, az Országos Magyar Művészeti Múzeum főigazgatója rendezésében, amely a klaszszikus magyar festészettől Rippl-Rónai József-ig mutatta be képzőművészeti kultúránkat. A mai magyar festők és szobrászok kiállítása külön helyet biztosított a grafikai művek számára, amelyek igen népszerűek és közkedveltek voltak a 40-es években. A Magyar Műemlékek Kiállítása anyagát részint Magyarország fontos és jellegzetes műemlékeiből (szombathelyi, budapesti, pécsi, kalocsai, székesfehérvári stb.) részint Csik, Háromszék és Udvarhely középkori román és gótikus építészeti emlékeiből válogatta össze.