Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Vargha Dezső: Adatok a Pécsi Dalárda történetéhez

ADATOK A PÉCSI DALÁRDA TÖRTÉNETÉHEZ 1862-1902 VARGHA DEZSŐ /. A dalárda megalakulásának körülményei A városban megalakult első polgári dalegylet, az 1847-ben szerveződött és egy évig működő Pécsi Dalárda alapszabályában találhatók a következő mondatok: „Az újabb kor mindig növekvő figyelem és méltánylattal viseltetvén a művészete< iránt, ezek közül a zene és ének, mint a lélekre legkellemesebben ható eszközöknek nyújtá, és méltán az elsőséget. S mennél műveltebb a nemzet, mennél magasabb fokán áll a polgáriasulásnak, annál nagyobb gondot fordít ezen művészet emelésére, és tökélyetesbítésére. Ezen hatáskör a legműveltebb nemzetek példái után egyrészrül a kormánynak, másrészrül magány társulatoknak jutott osztály részül. Egyesek anyagilag és szellemileg segíthetik ugyan elő a közcélt; azonban sokkal hatályosabban működnek e téren a központosított erő, a vá

lit a vállhoz vetés, és egyetértés, szóval a társulatok." Ezen nemes gondolatok jegyében gyűlt össze hét zenét szerető pécsi dalos 1861. november 8-án az akkori Búza-Piac tér (ma: Szent István tér) nyugati sarkán lévő Német-féle házban, Wachauer Károly székesegyházi tenorista lakásán. Ettől az időtől számíthatjuk a Pécsi Dalárda újjáalakulását, bár a hivatalos megalakulás, és az alapszabály kidolgozása, a vezetőségválasztás csak a következő évben történt. A csekély létszámú, de lelkes pécsi dalosok négyszólamú férfikart alakítottak, a tenor I. és tenor II., valamint a bosszús I. szólamot két-két, míg a basszus ll-t egy dalárdista alkotta. A török uralom alóli felszabadulást, majd a Rákóczi-szabadságharcot követően a számban is megfogyatkozott magyar lakosság helyét a betelepült, főleg németajkú lakosság foglalta el, akik természetesen ottani életformájukkal, szokásaikkal együtt magukkal hozták a közös éneklés, a zene szeretetét is. Ez eredményezte azt, hogy Magyarország németlakta helyein, de főleg a városokban, a 19. század elején polgári dalegyletek alakultak. A nagyfokú asszimilálódási folyamat, amelyet csak gyorsítottak az ebben a korban mind erősebben jelentkező magyar nemzeti eszmék, azt eredményezte, hogy nagyobb lélekszámú helyeink német lakossága fokozatosan elmagyarosodott, a falvak népénél előbb illeszkedett be a magyar nemzet testébe. Természetesen ez a folyamat még a városokban is hosszantartó volt, amit többek között az is mutat, hogy a Pécsi Dalárda megalakulásakor a felhívást, az alapszabályt, sőt a programokat a magyar nyelv mellett németül is közzétették, és az alapszabály rögzítette, hogy a magyar dalkultúra mellett a németet is ápolja a dalegylet. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy Fényes Elek adatai szerint például 1840-ben Pécsett 7064 magyar mellett 4200 német is élt, mindjárt érthetőbb a helyzet. 12. B. Helytörténetírás 1979 177