Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)
TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Fonay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár ötven éve
két év múlva, 1865-ben a colognei kastélyorgona felállítását bízta rá a cég, következtetni enged arra, hogy sorozatosan végzett már a cégnek szerelési és intonálási munkákat, amellyel a tulajdonos megelégedését váltotta ki. Munkásságának elismerését bizonyítja az a magánjellegű leírás is, mely szerint távozásának bejelentésekor a cég vezetője házassági ajánlatot tett számára, amelynek velejárója lett volna, hogy a továbbiakban mint családtag dolgozik az üzemben. Személyének és munkásságának ilyen jellegű elismerése — egyéni vonatkozása mellett — általános ipari szokás volt, nevezetesen az, hogy a legjobban dolgozó munkást „benősítik" a családba, ily módon biztosítva a munka színvonalát a továbbiakban is. A Cavaillé—Coll cégnél történő munkafolyamatokról részletesen nem ír, csupán az épületet, a műhelyeket írja le a következőképpen: ,, . . . az egész établissement egy utcai emeletes ház, hosszú épületekből állt, amelynek emelete a patrónus lakásául szolgált, alul házmesteri lakás, iroda és raktárak voltak. Az udvaron egy templom alakú, tán 30 méter hosszú és 15 méter széles és körülbelül olyan magas terem volt, amelynek az utcai bejárata fölött egy jó nagy kórus is volt Ezen tágas teremben általában 10—12 kisebb nagyobb orgona állt, jobb kéz felé mellékhajó alakjában üz emeletes műhely. Az egyik oldalon csak pillérek és üvegfalak vannak. Az alsó műhely két ajtóval van a teremmel összekötve, a felső egy ajtó által a kórussal. A terem bal ol1 dalán egy földszintes műhely, amely tetőablakok által kap világosságot, van a czinműhely. Ezen tető fölött vannak a terem ablakai. Az udvar hátierében a lakatosműhely, egy mellékutczában van még a Chantier (fafészer) a fasíp műhellyel 4—5 munkással." 1 ' 1 Ez a felépítési típus általában minden nagyobb orgonaüzemnél hasonló, ahol minden egyes részműhely a telepen található. Ezért természetes, hogy a pécsi orgonagyár is hasonló felépítésű volt. Ma már ismerve a vándorévek csak időt lényegesnek tartó szempontjait, feltétlen kiemelendő Angster személyiségének az a jellemvonása, hogy nem ezt tartotta elsődlegesen fontosnak, hanem a legmagasabb tudás megszerzését. Naplójában sehol nem tesz említést arról, hogy olyan orgonaépítészeti üzemben, mint a Cavaillé—Coll cég, minőségi munkát végezve dolgozott és olyan ismeretekkel, tudással érkezett haza, amely akkor országunkban ismeretlen volt. Mindazt a tudást, ismeretet, munkájának pontos elvégzését oly mértékben vette természetesnek, hogy ezt említésre sem méltatja. Ennek a szerénységnek az alapja a munka tiszteletéből, az orgonaépiiészet iránti szeretetből, rajongásból adódott, amely egész életén át személyének meghatározó jellemvonása volt. Szakmai tudása alapján rövid időn belül a szerelőcsarnokba helyezték át. Ebből következtethetünk arra is, hogy a Cavaillé-Col cég által ebben az időben épített nagy orgonák lényeges munkálataiban is részt vett. Ebben az időszakban épült a Notre Dame-i székesegyház orgonája, amelyet 1862-ben kezdtek el építeni, és bár hazatérése után — 1867-ben — adtak át, de mint orgonaszerelő és mint „intonateur" e munkákban kétséget kizárólag részt vett. A már felállított művet is megtekintette, erről így ír naplójában: ,, . . . (1866) július havában szóltam Félix hangolónak, hogyha egyszer ismét a templomba megy áthangolást végezni, engedje meg, hogy én is bemehessek és a mű belsejét megtekinthessem, ami pár nap múltán meg is történt. Főleg a pneumatik összeköttetést akartam tudni. Láttam tehát azt is, és megjegyeztem magamnak." 10 Korának világhírű gyárában megismerte és elsajátította a legkorszerűbb orgonaépítési technikát, amelyet hazatérése után hazánkban - Pécsett - ő alkalmazott először. Angster József naplójának értékét — amellett, hogy képet kapunk a múlt század orgonaépítői mesterség elsajátításának folyamatáról —, emeli az a tény is, hogy megismertet Közép-Európa ugyanazon időben létező ipari termelési módjának különböző formáival:
