Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1979. (1979)

TANULMÁNYOK BARANYA-PÉCS ZENETÖRTÉNETÉRŐL - Fonay Zsuzsa: Az Angster orgonagyár ötven éve

a) Eszéken: a középfeudális termelési struktúrát mutatja be a teljes személyi és tárgyi kiszolgáltatottsággal; b) Bécsben: a későfeudális termelési viszonyokat, ahol a személyi szabadság a legényegyletek miatt viszonylagosan nagyobb volt, viszont a gazdasági függőség a termelőeszközöket véve figyelembe ugyanaz volt, mint Eszéken; c) Párizsban való tartózkodása a tőkés gazdasági viszonyok teljes képletét mutatja, amelyben átmeneti állapot tükröződik a feudális viszonyokból a tőkés gazdasági viszonyok felé történő átalakulásról, amelyben a termelőeszközökkel rendelkező önálló vállalkozóvá válhat, vagy termelőeszközét elveszítve: munkássá. Angster József tanulóévei azt is bizonyítják, hogy a magyar iparosképzés milyen elmaradott volt a múlt század közepén. A „Magyar Ipar", az Országos Iparegyesület heti közlönye 1901 május 19-i számában közli a kereskedelemügyi miniszter leiratát, ,,A vidéki városok ipara" címmel, melyben többek között így ír: ,, . . . az ipari szakoktatási intézetek felállítása igen nagy körültekintést és óvatosságot igényel, szorosan lépést kell ennek tartani magának az ipar fejlődésével". Ehhez még hozzá kell tenni azt, hogy az iparoktatás nagyobb arányú fejlődése hazánkban csak 1902-től kezdődik. Mindezek alapján érthető, hogy a fejlett bécsi ipari képzés elméleti megalapozottságával, az osztrák és francia orgonaépítési technológia alapos ismereteivel rendelkező Angster József annak ellenére, hogy hazaérkezésekor a hazai orgonaépítészeti helyzetet, mint lehetőséget nem ismerte, mégis — rövid időn belül —, a hazai orgonaépítészet vezető egyéniségévé vált. Hazatérése - letelepedése A párizsi munkahely elhagyása után, Luzern—Salzburg —Bécs—Budapest útvonalon tért haza Kácsfaluba. Útközben orgonaépítő mestereket keres fel, megtekinti műhelyeiket, körülményeiket. Munkát is vállalt volna, de mint írja: ,, . . . Salzburgban öt orgonaépítő van, és munka sehol".

10 Luzernben felkereste F. Göll orgonaépítőt, - munkát itt sem kapott, viszont az itt látottak és az ipari kiállítás alkalmával tapasztaltak alapján - ide küldte ki Emil fiát, majd később Oszkárt is, tanulni. Pécsre érkezésekor szintén munkát akart vállalni, ezért felkeresett két orgonaépítő mestert: Ungert és Lesnyiket (Lösnyik), de munkát itt sem kapott. A legismertebb pécsi orgonaépítő-dinasztia után is érdeklődött — a Focht család után —, de ennek utolsó orgonaépítő tagja az év tavaszán halt meg nagy szegénységben. önálló üzemalapításra nem gondolt, hisz ehhez anyagiakkal nem rendelkezett, azonkívül a hazai viszonyok láttán, nem volt számára e területen biztosított a létezése. Egyéniségére jellemző, hogy annak ellenére, hogy tudásban a Pécsett élőket túlszárnyalta, nem érezte magát versenyképesnek az itthoniakkal. így visszatért Kácsfaluba, s egy évi otthon tartózkodása alatt asztalos munkát végzett, és pár harmóniumot javított. Orgonaépítői működésére gondolva Eszékre készült azzal az indokkal, hogy ott csupán egy orgonaépítő van, míg Pécsett kettő, így a létezése ott biztosabbnak tűnt. Ekkor hívta fel a figyelmét a kácsfalui kereskedő arra, hogy Pécsett épül az izraelita templom, ott is szükség lesz orgonára. Jelentkezzen a hitközség vezetőjénél, ő levelet ír számára, mert tudomása van Angster külföldi képzéséről. Igy 1867. június 14-én jelentkezett is Löwinger építésvezetőnél, aki iratait átvizsgálva hozzájárult, hogy felvegye a templom és a kórus méreteit, és költségvetést, tervezetet készítsen a műről. 1867 júliusában a hitközség már szóban elfogadta a költségvetést és a tervezetet, bár a feltüntetett 3600,- ft helyett, 3000 ft-os