Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Komanovics József: A hazai németség helyzetét szabályozó rendelkezések és ezek végrehajtása a felszabadulást követő években (1945—1950)

passzív tömeget is felelőssé tette a németség valóban súlyos bűnöket elkövető részével egyetemben és kötelezte az ország elhagyására. Kissé másként értékelendő a rendelet a német nemzetiséget bevallók esetében. Az akkori szituációban — az 1941-es népszámlálás időszakában — a német birodalom szerencsecsillagának felfelé ívelésének hitében, a német nemzetiség bevallása — az esetek többségében — valóban Hitler melletti kiállást, a magyarsággal való sorsközösség és állama iránti hűség megtagadását jelentette, kezdetben a Volksbundba, majd pedig az SS-be való belépéssel járt együtt. De még közöttük is akadtak viszonylag nagy számban olyanok, akik csak sodródtak az eseményekkel, akik az árral való szembefordulásig, az aktív kiállásig nem jutottak el, de nem is úsztak vele. Ezenkívül a nemzetiségi bevallásnál a tévedés valószínűsége is fennállott, ugyanis az anyanyelv és nemzetiség elválasztása nem volt mindenki számára érthető, különösen az egyszerű embereknek jelentett buktatót. A rendelet a passzívak esetében azonban nem biztosította az egyéni mérlegelés lehetőségét, amit feltétlenül hibájának kell tekintenünk. A kitelepítési rendelet említett fogyatékosságai részben magyarázhatók a koalíciós viszonyokkal. A felszabadulás után ugyanis egyes problémák megoldásában gyakran kompromisszumokra került sor, melyek során néha túlzásoknak is engedtek. Ezenkívül a szigorúbb mérce alkalmazására inspirálta a kormányt az oszág egyes vidékein a parasztság nagyarányú földtelensége, illetve a kollektív felelősségrevonás elvének szlovákiai alkalmazása az ottani magyarok ellen, mellyel összefüggésben viszonylag nagy mezőgazdasági területek felszabadítása vált szükségessé telepítési célokra. Hatottak ránk továbbá a háború után Európa több országában viszonylag széles körben alkalmazott lakosságcserék, illetve az a téves hiedelem, miszerint a kisebbségi problémák végleges megoldásának útja a lakosságcsere illetőleg a kitelepítés. A kitelepítést szabályozó 1945-ös rendeletet a végrehajtás közben, több kirívóan méltánytalan eset láttán, néhány pontjában módosították. A változtatások révén bővült a kivételezettek köre és zsugorodott a kollektív felelősségre vonás elvének érvényesülése. Az első módosítás a bányászokra vonatkozott. A szénbányászatban mutatkozó égető munkáshiány enyhítésére való tekintettel, részben még a magát német nemzetiségűnek valló volt Volksbund-tag bányamunkásokat is kivonták a kitelepítés hatálya alól, ha 1945. december 29-től ténylegesen e munkakörben dolgoztak. A mentesítés a rendelet szerint elsősorban azokat érintette, akik hiteltérdemlően bizonyították, hogy Volksbund tagságuk dacára, akár mint katonák, vagy mint az ellenállási mozgalom tagjai, fegyverrel a kezükben harcoltak a nyilas-fasiszta rendszer megbuktatásáért.

5 A végrehajtásnál azonban nem ragaszkodtak mereven a fenti kikötésekhez a bányászokat — kevés kivételtől eltekintve — lényegében mentesítették a kitelepítés alól. A következő precirozás az úgynevezett „anyanyelvesek" panaszait orvosolta. A belügyminiszter 32 920/1946 B. M. e. sz. rendelete mentesítette a kitelepítés alól azokat, akik 1941-ben magyar nemzetiség mellett német anyanyelvet jelöltek meg, azzal a feltétellel, ha nem változtatták vissza magyar hangzású nevüket, Volksbundnak vagy valamely német fegyveres területnek nem voltak tagjai illetve a német fasizmus politikai, katonai céljait és érdekeit, sem anyagilag, sem más módon a magyar nép rovására, önként nem támogatták. A rendelet tehát a bányászok és az ún. „anyanyelvesek" tekintetében szűkítette, egy vonatkozásban viszont szélesítette a kitelepítendők körét. Ugyanis a jövőben, olyan személyek, akik egyébként nem estek a kitelepítés hatálya alá, de a miniszteri biztosnak benyújtott írásbeli nyilatkozatban erre igényt tartottak, szintén visszavonhatatlanul kitelepítendőknek minősültek. Orvosoiatlan volt még az ún. „kényszer SS-ek" kérdése, akiknek listára kerülése körül ugyancsak komoly méltánytalanságok mutatkoztak. A német hadseregbe illetve az SS-be kényszerített személyek esetében — a fentiekhez hasonlóan — számtalan jelzés futott be