Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Komanovics József: A hazai németség helyzetét szabályozó rendelkezések és ezek végrehajtása a felszabadulást követő években (1945—1950)

a belügyminiszterhez, aki hamarosan az ő ügyükben is döntött. Elhatározását indokolva a miniszter elismerte, hogy a kitelepítési rendelet végrehajtása közben egyes kényszersorozottakat valóban méltánytalanság ért, mint írta: „Ez a megállapítás vonatkozik azokra a személyekre, akik az 1944. márc. 19-e utáni német megszállási időben a Sztójai kormány és a németek között kötött megegyezés folytán, kényszersorozás útján kerültek abba a helyzetbe, hogy német fegyveres kötelékbe (SS) soroztattak be."

6 Ezért a magyar—német vegyes bizottság által az említett fegyveres erők közé besorolt (német anyanyelvű, de magyar nemzetiségű) személyek, akik a sorozás után a behívásnak már nem tettek eleget,

7 illetőleg azok, aki a kényszerítő körülmények hatása alatt bevonultak ugyan, de rövid időn belül megszöktek, végül azok, akik csak azért kerültek behívásra, mert tőlük demokratikus felfogásuk miatt szabadulni akartak, a kitelepülés alól mentesültek, ha az elmondottakat a helyi nemzeti bizottságok, vagy a demokratikus pártok többsége igazolta s egyéb szempontok nem indokolták listáravételüket. A sorozatos kiegészítő rendelkezéseknek megfelelően 1946-ban többnyire a német nemzetiségűek, a volksbundisták és a fegyveres alakulatok tagjai kerültek kitelepítésre, távolról sem teljes számban. Eszerint még az alaprendelet megváltoztatása előtt találtak módot a kirívó méltánytalanságok kiküszöbölésére.

8 Az 1945-ös rendelet toldozgatása, s az ebből fakadó bizonytalanság, a kül- és belpolitikai helyzet változásai stb. egyre jobban sürgették a kérdés ismételt napirendre tűzését kormányszinten is, ami végül 1947. őszén megtörtént. Az új — a 12 200/1947. korm. sz. — rendelet

9 összefoglalta, módosította és kiegészítette a magyarországi német lakosság áttelepítéséről szóló eddigi rendelkezéseket. Az új szabályozás azokat a személyeket kötelezte áttelepülésre, akik 1941-ben német nemzetiségűeknek vallották magukat, akik a Volksbundnak tagjai voltak, illetve akik magyarosított nevüket visszanémetesítették. A felsoroltakkal együtt távozásra kötelezték kiskorú gyermekeiket, velük együttélő német anyanyelvű törvényes házastársaikat, illetve közös háztartásban élő német anyanyelvű le- és felmenőiket, akik megélhetés szempontjából az áttelepítésre kötelezett személyekre voltak utalva. Kivonták viszont a kitelepítésből az ipari, bánya és mezőgazdasági munkásokat, valamint a község élete szempontjából nélkülözhetetlen kézműves-kisiparosokat,

10 kivéve, ha 1946. április 1. előtt e foglalkozásukat nem, vagy nem főfoglalkozásként űzték, ha a Volksbundnak tisztségviselői voltak, ha a német fegyveres erők önkénteseihez, vagy a névvisszaváltoztatók kategóriájába tartoztak akár ők maguk, vagy közvetlen hozzátartozóik. A rendelet újszerűen közelítette meg az „anyanyelvesek" kérdését. A jövőben egységesen mentesültek a kitelepítés alól a német anyanyelvű, (de magyar nemzetiségű) személyek, ha egyéb szempontok nem szóltak ellenük. Házaik, belső és külső ingatlanaik az államra szálltak, de külterületi ingatlan vagyonukból bizonyos — legfeljebb 10 kat. holdnyi — területet visszakaphattak. Ezzel egyidőben feloldották a zárlatot állatállományukra, termékeikre, összes ingóságaikra, melyekkel a továbbiakban szabadon rendelkezhettek. Az új szabályozással tehát kormányhatározat szintjére emelték a belügyminiszter által menetközben eszközölt finomításokat, melyek a bányászokra, az anyanyelvesekre és a kényszer SS-ekre vonatkoztak.

11 Új momentum a mentesítés kiterjesztése az ipari és mezőgazdasági munkásokra, illetve a nélkülözhetetlen kisiparosokra. Elmaradt az önkéntes áttelepülésre való utalás, ugyanakkor a családtagokat szélesebb körben kötelezték a távozni kényszerülő családfő követésére. Mindent egybevetve az 1947-es rendelet, amelyben a potsdami egyezmény hatása jóval kevésbé érvényesült mint az elsőben, a korábbi módosításokhoz képest is szűkítette a kitelepítendők körét, amivel a kollektív felelősségrevonás elvének elemei tovább halványul-