Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

kat, s azokat 126 családnak juttatta. Alsólendván 72 kat. hold szántóföldet vett sokgyermekes családok részére, és közöttük kiosztotta. Gyenesdiáson 10, Monostorapátin 20, Nyirádon 17, Sümegen 20, Tapolcán 15, Zalalövőn 20, Zalaszentgróton 8 házat építettek sokgyermekes családoknak. Keszthelyen 7 ikerház, vagyis 14 szoba-konyhás lakás, Zalaegerszegen pedig 10 ikerház, vagyis 20 kétszobás-konyhás lakás épült. Ezenkívül építettek Kanizsán 8, Petesházán pedig 18 telepes házat. Már ismertettük, hogy a baranyai telepítésekkel kapcsolatban milyen munka hárult a Zalai Közjóléti Szövetkezetre. Még csak annyit említünk meg, hogy ha a Baranyába áttelepültek visszamaradt ingatlanait nem sikerült szabad kézből értékesíteni, ezeket a zalai szövetkezet maga vásárolta meg, és egyes nagycsaládnak juttatta. Ezzel a megyében mintegy belső telepítést végzett.

57 Nagy érdeklődés mutatkozott Zala megyében a lakosság között a házhelyjuttatások iránt. Egyes községekből a házhelyigénylők tömegesen jelentkeztek. Tekenyéről 56, Andráshidáról 36 házhelyigénylési kérelem érkezett be a szövetkezethez. A megye fontos szociálpolitikai és nemzetgazdasági érdeknek tartotta, hogy a házhelyszerzésre irányuló minden eljárás a legsürgősebb elintézést nyerjen.

58 Néhány évvel előbb, amikor a Dunántúlra irányuló telepítések megindultak, Zala megye közgyűlésén Pehm József apátplébános, törvényhatósági bizottsági tag (a későbbi Mindszenti József esztergomi érsek) még azt hangoztatta, hogy Zala megye népfölösleggel rendelkezik, s hogy a Dunántúlon dunántúli családokat kell telepíteni. A baranyai alispán akkor azért is kért Zala megyétől sokgyermekes családokat telepítésre. Az 1943. decemberi Zala megyei közgyűlés viszont már azzal foglalkozott, hogy a vármegye területén is mindjobban terjed az egyke, és a közgyűlés napirendjére kell tűzni itt is az egykekérdést. A Zala megyei egykével kapcsolatos helyzet megállapítására a közgyűlés bizottságot küldött ki, és a bizottság jegyzői (titkári) teendőinek ellátásával a vármegyei főlevéltárnokot bízta meg.

59 Somogy megyében nem alakult közjóléti szövetkezet, hanem azokat a feladatokat, amelyeket más megyékben a közjóléti szövetkezetek intéztek, itt a vármegyei nép- és családvédelmi alapból közvetlen közigazgatási úton végezték. Itt tehát az egész megyei szociálpolitikai munka kifejezetten ONCSA-jellegű volt. Ebből következett, hogy nagyobb arányú megyei telepítések céljára nem vásároltak pusztákat, hanem csak házépítési, háztatarozási, gazdasági felszerelési, kiskereskedelmi és házassági kölcsönöket, továbbá házjuttatásokat és különféle szociális segélyeket adtak a szegényebb családoknak. Az ONCSA intenzívebb működése Somogy megyében 1940 őszén indult meg. Ekkor kezdődtek a megyei Nép- és Családvédelmi Alapból a tömegesebb és rendszeresebb juttatások. Az egykés Dráva menti falvak házai közül vásároltak kész lakóházakat, 19 házhelyen pedig új lakóházakat építettek, és ezekbe sokgyermekes családokat telepítettek. A vásárolt házakat kitatarozták. Barcs volt a megyében a legínségesebb község, ahol 30 db 600 négyszögöles telket vettek, hogy ezekre kertes házakat építsenek.

50 Az Országos Nép- és Családvédelmi Alaptól érkező ellátmányok bankszerű nyilvántartását a megyének díjtalanul látta el a Dunántúli Bank és Takarékpánztár R. T. Az alispán az ONCSA-kölcsönt a Dunántúli Bank és Takarékpénztár útján utalta ki a sokgyermekes család lakóhelye szerint illetékes községi (kör) jegyzőhöz. A különböző juttatások, kölcsönök odaítélésére az alispán mellett működött egy ún. Nép- és Családvédelmi Intézőbizottság. Állatelhullások esetében, ha ez a bizottság megállapítása szerint nem a juttatott hibájából történt, elengedték a kölcsön visszafizetését. Az alispán ilyen esetben nemcsak a banknál töröltette a tartozást, hanem a vármegyei számvevőség nyilvántartásából is. A Somogy megyei alispán 1944. évi tavaszi évnegyedes jelentéséből kitűnik, hogy 1940— 1943-ig bezárólag juttattak összesen 50 kész házat, 276 új házat építettek, juttattak továbbá 12 toldaléképületet, 62 tatarozási kölcsönt, 16 gazdasági felszerelést, 5 kiskereskedelmi