Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Kopasz Gábor: Vármegyei telepítések a két világháború között

A többi telepes Baranyából jelentkezett. Az áttelepítés időpontjára vonatkozóan a baranyai alispán azt kérte a Szabolcs megyei alispántól, hogy 1942. április 7-én indítsák útnak a családokat vasúti kocsikban a Baranya megyei Áta vasútállomásra. Az elindítást táviratilag közöljék a Baranya Vármegyei Közjóléti Szövetkezettel, hogy fogadásukat előkészíthessék, és az állomásról a telephelyre való szállításuk iránt intézkedni lehessen. A telepesek meg is érkeztek az átai vasútállomásra, ahonnan közúton szállították őket tovább a telephelyeikre. Az itteni közúti szállítási költségeiket a Baranyai Közjóléti Szövetkezet viselte. Amíg Kistótfaluban és Átán a 10—10 telepesház el nem készült, a vidékről jött telepeseket a bérleti uradalom cselédházaiban helyezték el. Két telepes család a Szőkéden vásárolt két házba költözött be. Amikor a 20 új telepesház készen volt, 10 haszonbérleti telepes Kistótfaluban, 10 pedig Átán jutott házhoz. Valamennyi átai telepes kishaszonbérleti birtokát Szökédpusztán, a kistótfalui telepesek birtokát pedig — egy kivételével — Kuruczpusztán jelölték ki. Egy kistótfalui telepes Avaspusztán kapott kishaszonbérletet.

21 A haszonbérlethez tartozó három pusztán levő cselédlakásokban összesen 26 konyha, 43 szoba, 37 kamra volt biztosítható. Egy-egy telepes családhoz átlag 8 gyermek tartozott, tehát a szülőkkel együtt egy család 10 személyből állott, sőt 2 nagyszülő esetén a családtagok száma 12 főre emelkedett. A kistótfalui, átai és szökédi juttatott telepes, kis családi házak után még visszamaradt 20 család, amelyeket véglegesen a bérleti uradalom cselédlakásaiban helyeztek el. A 20 telepes család mintegy 200—220 főből állott. így egy szobára több mint 5 személy jutott. A családok rendkívül zsúfoltan voltak elhelyezve, ezenkívül az épületek is gyenge, rozoga állapotban voltak, úgyhogy a 20 család pusztai telephelyének nyomortanya jellege volt. Ezen az sem segített sokat, hogy a közjóléti szövetkezet a cselédlakásokat igyekezett gazdálkodásra alkalmasakká tenni. Szükség volt a baromfiudvarok elkerítésére, különálló trágyatelepek építésére, kukoricagórék megfelelő elválasztására, a disznóólak kialakítására. Ezekre az átalakításokra családonként 1 500 P-t, 20 családra összesen 30 000 P-t vettek számításba, s ennek az összegnek a kiutalását szintén a belügyminisztertől kapták meg. A három bérbe vett pusztán a következő számú és nagyságú kishaszonbérleteket alakították ki. Szökédpusztán 22 db 20—22 kat. holdas birtokot osztottak ki a kishaszonbérlők között. Avaspusztán 7 db 19—20 kat. holdas telepesbérletet juttattak. Kuruczpusztán 13 db 20 kat. holdas telepes kishaszonbérletre osztották fel az egész területet. A kishaszonbérleti telepeseket is ellátták a legszükségesebb állatokkal és gazdasági felszereléssel. Természetesen ezeket kölcsönképpen kapták, ezek pénzbeli értékét meghatározott idő alatt le kellett törleszteniük. A telepes kishaszonbérleti birtokokért pedig évenként és katasztrális holdanként 1,50 mázsa búza árendát fizettek. A kishaszonbérleti telepesek iskolaköteles gyermekeinek a beiskolázása az átai és szökédi r. kat. elemi iskolába, illetve a kistótfalui ref. elemi iskolába történt. Miután Kistótfalu egykés község volt, Szőkéden pedig csupán 2 telepes család lakott, a telepesek gyermekeinek beiskolázása csak az átai iskolában vezetett magas tanulólétszámhoz. Ezért a Pécsi Egyházmegyei Főtanfelügyelőség, valamint az egerági r. kat. esperes kérésére a közjóléti szövetkezet igazgatósága engedélyezte az átai telepes iskolakötelesek beiskolázása folytán Átán új tanítói állás megszervezéséhez az átai r. kat. egyházközség részére évi 500 P folyósítását mindaddig, amíg a telepesekre egyházi adó nem lesz kivethető.

22 A kishaszonbérleti telepítések, amelyek a néptelenebb falvak lakosságának a felerősítésére szolgáltak, általában viszonylag nagyobb szabású, tömegesebb telepítések voltak. Majdnem olyan nagyságrendűek voltak, mint a már tárgyalt csoportos telepítések. A nagybirtokokból hosszabb időre bérbevett ingatlanokon, vagy ezek közelében alakították ki a haszonbérletes telephelyet, de lényegében egyetlen holddal sem csökkentették a messze