Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)
TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében
tak a jugoszlávoktól mint a németek. ,,A vidék magyarjaival — úgymond — a legjobb viszonyban vagyunk, de a németekkel lehetetlen kijönnünk." Úgy vélem, hogy a véméndi szerbek azért is vágyódnak távozni a faluból, mert nincs nyugtuk a német lakosságtól, a németek meg azért bosszantják őket, mert a szerbek földjeire számítanak. A szerb népet kértem, hogy legyen türelemmel, hiszen a viszonyok okvetlenül javulnak és aztán olyan jó békességben fognak a németekkel élni, mint a háború előtt. „Ha úgy lesz — mondták — szívesen maradunk!" A pécsváradi főszolgabíró megkért, hogy a szerbeket biztassam egy nyilatkozat aláírására, melyben a magyar állampolgárok közé való visszavételüket kérelmezik. Mikor ezt szóbahoztam, a szerb gazdák kitérőleg válaszoltak. Úgy vélem, hogy még mindig bujtogatja őket valaki. A szerb lelkészt is kértem, hogy nyugtassa meg híveit, a kath. plébánost pedig, hogy a templomban prédikációi alkalmával hasson a német népre, hogy a szerb ajkú lakosság iránt tanúsított ellenszenv és bántalmazások szűnjenek meg. Véméndre nézve egyéb intézkedésre nincs szükség, mint a kir. tanfelügyelőség figyelmét felhívni hogy a szerb lelkész iskolai működését kísérje figyelemmel s adjon neki módszertani útmutatásokat. A német és szerb lakosok közt lévő antagonizmust lelkészeik, kik a legjobb viszonyban vannak egymással, saját példájukkal s híveiknek felvilágosításával vannak hivatva megszüntetni, mit elő fog segíteni az idő is. VILLÁNY 114 1922 115 Március 6-án Villányba utaztam, ahol előbb a főszolgabírótól és a községi jegyzőtől kértem információt a helyi viszonyokról, majd értekezletre hívtam meg a vagyonosabb szóvivő szerbeket. Előadtam nekik, hogy a magyarkormány megbízásából jelentem meg közöttük, hogy meghallgassam panaszaikat s óhajaikat és ha azok jogosak és méltányosak, segítségükre legyek. Legyenek tehát bizalommal hozzám, mert szeretettel jöttem közéjük, s az a célom, hogy békét, megnyugvást hozzak közéjük. Biztosítottam őket arról, hogy az igazi haza, az édes magyar anyahaza a régi szeretettel van irántuk s ha valaki közülök a szerb izgatások és ígéretek miatt talán megtántorodott volna, ha őszinte a megbánás és megtérés, a magyar haza hajlandó megbocsátani és a megtévedetteket anyai szeretetébe visszafogadni. A többi községekben is hasonlóképpen mutatkoztam be a népnek. A villányi jegyző figyelmeztetett, hogy az amúgy is magábazárkózott szerb nép a még mindig folyó izgatások miatt nem fog megnyilatkozni, mégis a vele való beszélgetés és kérdezősködés folytán lassanként bizalmassá és közlékennyé lett s panaszait a következőkben adta elő: a) Papjuk a szerbek elvonulásakor elmenekült, nincs tehát, aki vasár- és ünnepnapokon istentiszteletet tartana nekik. Néha a ráctöttösi szerb pap jön hozzájuk istentiszteletet tartani, de ez nem elégíti ki őket. b) Tanítójuk is elmenekült. Iskolájukat, a lelkészlakot és a tanító lakását a magyar katonaság a maga számára foglalta le s most az lakik benne. A tanítás tehát szünetel, gyermekeik sehová sem járnak iskolába. c) Püspökük megígérte, hogy részükre és a magyarbólyi szerbek részére egy nyugdíjazott tanítót fog küldeni, ki amíg rendes tanítót kapnak, felváltva fogja tanítani gyermekeiket, de a tanító kiküldetése késik. Megnyugtattam őket, hogy ezeken lehet segíteni, s azért a magyar kormány elsősorban meg fogja sürgetni püspöküknél az ígért tanító megküldését, amit megnyugvással és örömmel vettek tudomásul. A jegyző pedig megígérte, hogy mihelyt a tanítójuk megjön, az iskolaszobát rendelkezésükre fogja bocsájtani. d) A jelenlevők végül panaszkodtak, hogy a szerb megszállók kivonulása után, a magyar határrendőrök durván bántak a szerbekkel. A helybeli német lakosság sem kímélte őket. Lazics Milán elmondta, hogy Pfeffermann nevű villányi lakos megfenyegette őt, hogy első lesz, akit fel fognak akasztani. Ugyancsak egy határrendőr a szerbek kivonulása után következő első napok egyikén pisztolyt szegezett fejének. Megnyugtattam őket, ha békében lesznek, senki sem fogja őket bántani, s ha bántaná őket valaki, jelentsék a község jegyzőjének. A nép látszólag megnyugodott, azonban a jegyző véleménye szerint a teljes megnyugvás nem fog egyhamar visszatérni közéjük, mert a köztük járt szerb izgatók a szerb lakosság túlnyomó részét rávették, hogy a jugoszláv állampolgárok közé való felvételüket kérelmezzék. A villányi szerb nép a jegyző szerint a múltban csendes és jóindulatú volt, sőt a szerb megszállás alatt is türelmesen viselkedett a magyar és német lakossággal szemben. Szavaikból azt következtetem, hogyha iskolájukat s tanítólakjukat visszakapják, s rendes tanítót kapnak, megfognak nyugodni s lemondanak kivándorlási szándékukról. Mivel azonban gör. keleti
