Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Tegzes Ferenc: A miniszterelnökség délszláv szakreferensének jelentései a baranyai délszlávokról az 1920-as évek első felében

Véméndi utca részlet. (Borsy Károly Véméndi német ház udvara 1920-as években, képeslap gyűjteménye.) F: Keresztény J. (Borsy Károly képeslap gyűjteménye.) F: Keresztény J. A gör. kel. lelkész, Pajics Miklós intelligens és jóindulatú ember, kinek a község német ajkú lakossága a megszállás idejéből sokat köszönhet, mert védelmezte őket a szerbek bántalmazása ellen. A szerbek a gör. kel. lelkészt katonai felügyelet alatt tartották, mert nem akart nekik behódolni s mert egy Szerbországból való elhunyt katonát vonakodott eltemetni, mert — úgymond — ő nem a szerbországi szerbeknek, hanem a magyar szerbeknek a papja. Ez a lelkész administrálja most Véménden kívül: Baját, Rácmecskét, Bátaszéket, Pécsváradot és a megszállás alatt a kath. bunyevác vallásból gör. kel. vé lett Szántovát, mely községekből a szerb papok elmenekültek. A szerb nép, mert vasárnap volt, a szőllőkben tartózkodott, miért is csak este hívhattam őket öszsze. Az értekezlet előtt két bizalmi férfi jött hozzám a kath. plébánialakba azzal a kérdéssel, hogy az optálás miatt hívtam-e őket össze? mert ebben az esetben nem tárgyalnak velem. Mikor kijelentettem, hogy senkit sem szándékozom visszatartani a Jugoszláviába való kiköltözködéstől, eltávoztak és sokan gyűltek össze a szerb iskolába. Előadtam nekik, hogy sorsuk és iskolájuk iránt érdeklődöm s a viszonyok felől óhajtok tájékozódni. A magyar állam — mondám — senkit sem akar visszatartani attól, hogy anyahazáját elhagyja. Aki azt hiszi, hogy jobb dolga lesz Jugoszláviában, menjen, de mint jóbarátjuk s mint felebarátjuk figyelmeztetek mindenkit, hogy mielőtt útnak indulna, jól gondolja meg, mert vissza már nem jöhet olyan könnyen, aki innen eltávozott. Látván, hogy erős akaratú és határozott szándékú emberekkel van dolgom, nem feszegettem az ügyet, hanem azt a kérdést intéztem hozzájuk, hogy van-e valami panaszuk és óhajuk? Mire mindinkább közlékenyek lettek és panaszkodtak a helybeli németekre. A többi közt Sztankovics Torna elmondta, hogy Schaffer Pál 39 éves német gazda február 11-én éjjel 3/4 12 órakor fejszével beverte ablakredőit és ugyanezen napon éjfél után félkettőkor visszajött és a lakásába akart hatolni, pedig sohasem volt vele baja. Nappal is fenyegette, hogy megöli. Jelentette a bírónak, a csendőrök is itt voltak ebben az ügyben, de még nem kapott ítéletet, sem pedig elégtételt. Egy szerb gazda elmondta, hogy Gabrinovics György szerb mészáros cégtábláját a németek ledobták, összevágták és elvitték. A szerb gazdák azt mondták, hogy egész nap volna feljegyezni valóm, ha minden esetet elmondanának, amivel a németek bántották őket, pedig a megszállás alatt ők (t. i. a szerbek) több botot kap-