Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNY A NEMZETISÉGEK LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETÉHEZ BARANYÁBAN - Síkfői Tamás: Németek és délszlávok a megszállt Baranyában 1918. november 14—1919. március 21 között

nak az üzemeknek a szocializálásáról, „amelyek az egyéni vezetés alól kinőttek."

34 A programszerű célkitűzésen túl a megvalósítás mikéntjét azonban eltérő értelmezések jellemezték az MSZDP vezetésében. A pécsi pártszervezet azonban éppen úgy, mint általában más kérdésekben is a nemzetiségi kérdésben az országos vezetés irányvonalától balra állt. Ez a megállapításunk — a nemzetiségi kérdésre vonatkozóan — nem egy konkrét helyzet konkrét megítélését, sokkal inkább egy fejlődési folyamat tendenciáját kívánja jellemezni. Nem jelenti tehát azt, mintha a pécsi pártszervezetnek a vezetésében és tömegbázisában nem lettek volna ellentmondások. A nemzetiségi kérdés megítélésében a pécsi pártszervezetben is érzékelhető volt a különböző értelmezés. Hivatalos megnyilatkozásaiban azonban meghatározó szerepük volt azoknak a nagytekintélyű vezetőknek — elsősorban Hajdú Gyulának és Doktor Sándornak — akik mentesek voltak a jobboldali szociáldemokraták nacionalizmusától, internacionalisták voltak, fokozatosan közeledtek, majd eljutottak a kommunisták platformjához. Október és november folyamán a pécsi szocialisták körében is sok szó esett a wilsoni elvekről. Ebben az időben a 48-as Függetlenségi Párt vezetőinek, polgári radikálisoknak és jobboldali szociáldemokrata vezetőknek az a felfogása és olyan kijelentéseik, hogy Wilson 14 pontja nem mond ellent az ország területi integritásának, a szociáldemokrata munkásság körében is sokakat megtévesztett. Ugyanakkor a wilsoni önrendelkezési jognak a szomszéd államokban is az uralkodó osztályok érdekeit kifejező burzsoá nacionalista értelmezése vált uralkodóvá. A wilsonizmusban nem ismerték föl, az Amerikai Egyesült Államok hegemonisztikus törekvéseit. A pécsi—baranyai szocialisták körében elterjedt illúziók, a wilsonizmus teljes félreértelmezése, ugyanakkor a keserű, de józan felismerés, majd az osztályharcos internacionalista optimizmus keveredése jól érzékelhető a párt lapjának, a „Munkás"nak a cikkeiből. Két nappal a szerbek bevonulása után a következőket írta: „Forradalmak törtek ki Ausztriában, Magyarországon és Németországban egyaránt. És ezeknek a forradalmaknak az eredményeként ma mindezekben az államokban a wilsoni elveknek megfelelő átalakulás van". Majd így folytatja: „És sajnosán kell látnunk ezek ellenére, hogy a wilsoni elvek a másik oldalról ma nem érvényesülnek : mintha csak az antant kormányok és urakodól köreik elfeledték volna, az általuk annyit hangoztatott elveket... Bízunk benne, hogy a francia, angol és az olasz proletárság ki fogja józanítani jelenlegi hatalmasait mai elkapatottságukból... A központi államok tisztító forradalmi eszméinek át kell és át fognak terjedni az antant államokra is, és az biztosíthat bennünket arról, hogy a demokratikus népek megértésén alapuló béke eszméje nem halt meg."

35 Ehhez képest visszafejlődést kell látnunk az 1919. február 1-én megjelent hasonló témájú írásban, mert bírálja ugyan az antant hatalmakat, mint amelyeknek Wilson 14 pontja „különösen kedvenc vesszőparipájává lett", de a továbbiakban kizárólag a párizsi békekonferenciától várja a szomszédállamok által elfoglalt területek igazságos korrekcióját.

35 Két héttel később a korábbi harcos optimizmus már naiv jóhiszeműséggé és óhajjá szelídül: mióta Amerika beavatkozott, azóta az antant háborús jelszava a nemzetek felszabadítása... amelyek fő irányelvéül a nemzetek önrendelkezési jogát jelölték meg... Ez az elv, ha az eddigi párizsi híradásokra támaszkodunk, még szilárdabbá lett... mert a wilsoni elvek szerint a békekonferencia önkényűleg határokat meg nem állapíthat, hanem a vitás területek népeinek nemzetközi ellenőrzés mellett történő megszavaztatását rendelheti el csupán... A wilsoni békefeltételek egyik legfőbb intenciója a jövő tartós békéjének megóvása, aminek nem lehet úgy létrejönnie, hogy az további nemzeti elnyomást eredményezzen.. ,"

37 A pécsi—baranyai szocialisták gyakorlati politikáját azonban ez időszakban sokkal inkább meghatározta a nemzeti kérdésnek az a felfogása, amely leginkább és legtisztábban Hajdu Gyula beszédeiben és vezetői tevékenységében jutott kifejezésre. A párt képviseletében már a forradalom előestéjén fellépett a burzsoázia nacionalizmusával szemben. A forradalom előtti napokban Pécs város és Baranya megye törvényhatósági bizottságai is siettek beállni