Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)
TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Vókány népessége a 18. század elejétől a 20. század közepéig, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésekre
Petko, Petko Zorics, Milinko Jankovics, Thodor Bosnyák, Siklosacz, Nesko Germanovit, Radivoi Komajovics, Josso Tessakovics molnár stb. A lakosság számát az irodalomban általánosan elfogadott módon, az összeírt családok ötszörös szorzataként, állapítottuk meg. Ezzel a módszerrel a lakosság számát azonban csak hozzávetőleges pontossággal becsülhetjük meg. Szükségszerű tehát a finomítás céljából a helyi sajátosságokat is figyelembe venni. Esetünkben a közölt táblázat áttekintése után erre van némi lehetőség, de itt is csak a valószínűség szintjén kell maradnunk. Az újonnan betelepedettek zöme fiatal ember lehetett. Ezt néhány esetben, a huzamosabb ideig a faluban lakóknál, könnyen be is bizonyíthatjuk. Ebben az időben lehetséges, hogy a családok átlag létszáma az ötöt nem éri el, tehát a lakosság létszáma valamivel kevesebb is lehet a közölteknél. A későbbiek során a lakosság „beérik", ezt bizonyítja a felnőtt családtagok létszámának az emelkedése, akiknek szintén lehettek gyermekeik. Ebben az időszakban a családok átlaglétszáma meghaladhatta az ötöt, következésképp a lakosság létszáma is a közölteket. A későbbiek során, a „törzs" lakosság öregedésével megnől az özvegyek száma. Ők ugyan nem számítottak az adózó családok közé, a folyamatot azonban mégis mutatja számuk emelkedése. Könnyen lehet, hogy az özvegyek számának rohamos emelkedése járvánnyal van összefüggésben. A faluban feltehetően fiatalkora óta lakó Tódor Bosnyákot 1737-ben például betegsége miatt nem adóztatták meg. Ebben az időszakban tehát, a huzamosabb ideje a faluban lakó családok elöregedése miatt a lakosság létszáma valószínűleg kevesebb lehetett a megadottnál. Szükséges azonban kiemelni, hogy ennek ellenére 1752-ben a legnagyobb népességű a falu. A szerb nemzetiségű falu népesedési csúcspontját ezekben az években érte tehát el. A fejlődés leméréséhez az állatok számának és a terméseredmények alakulását hívjuk segítségül. 33 Az állat és termény megnevezése 1713 1714/1715 1721 1737 1741 1748 1752 Ökör 4 18 25 16 14 13 16 Tehén 3 11 35 19 20 8 8 Ló 4 7 7 11 14 9 6 Sertés 5 9 76 32 50 21 2') Juh és kecske 8 26 56 24 34 10 29 Búza (pozsonyi mérő) 6 39 93 256 260 240 138 Árpa (pozsonyi mérő) — — 4 20 20 — 85* Zab (pozsonyi mérő) — — 3 22 40 — Kukorica (pozsonyi mérő) 131 1 18 92 Bor (Urna) — — 17 27 36 — 33 Dohány (font) — — — 100 62 — Égetett szesz — — — — — — 43 (* Együtt szerepel az árpa, zab, kukorica terméseredménye.) Az intenzív népesedést követte a gazdasági fejlődés is. 1721-től kezdődően jelentősen emelkedik az állatok száma és a búza terméseredménye. Új termények termelésére is sor kerül, megkezdik az árpa és a zab termelését és a feltehetően korábban telepített szőlő is termőre fordul. 1737-től az állatok száma a lovak kivételével kezd visszafejlődni, a búza, árpa, zab és a szőlőtermelés viszont eredményesebbé válik. Újabb terményként a kukorica és a dohány lép be. 1741-ben az állatállomány és a terméseredmény lényegesen nem változik. A szőlőtermelés ekkor éri el a csúcspontját. Dohánytermeléssel viszont nem találkozunk. 1748. év már a visszaesés éve. A visszaesés még általánosan nem nagy mérvű, de valamennyi állatra és terményre kiterjed. Újból találkozunk viszont a dohánnyal.
