Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE NEMZETISÉGEINEK 18—19. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Vókány népessége a 18. század elejétől a 20. század közepéig, különös tekintettel a nemzetiségi kérdésekre

nemzetiségű gazdáról tud, akiknek 4 „ekebarmok" volt. Földművelésük fejlődését a szőlőtelepítés bizonyítja. A kurucok elől ők is Szlavóniába menekültek. Szőlőjük elpusztult, a faluban ekkor senki sem dolgozott.

31 Az újabb betelepülésre vonatkozóan a legkorábbi adatunk 1713. évből van.

32 Ismerjük személy szerint is a betelepült jobbágyokat. Számuk a feltüntetett 3-al szemben valószínűleg 4, de a falu bírája adómentes volt, ezért minőségét az összeírok nem tüntették fel. Neve a későbbi években nem szerepel, így azonosítani nem tudjuk. Az 1701. évi állapot, a jobbágycsaládok számát illetően, csak 1714/1715. években állt vissza. A betelepedés üteme ezt követően rohamos. Az 1715. évben a lakosság létszáma eléri az előző évi háromszorosát. Kezdetét veszi ezzel a szerb nemzetiségi település újabb, a korábbiaknál magasabb szintű fejlődési szakasza. Ez a szakasz egyben az utolsó időszak is melyben a falut a szerb nemzetiség lakta. Az 1715. évben betelepültek közül 10 zsellércsalád volt. Érdekes, hogy a földterület összeírásakor a zsellér mivoltot is feltüntették, ugyanezt a terméseredmények összeírásánál már nem tapasztaljuk, egységesen jobbágyokról beszélnek. Kivétel az 1941. és az 1752. év, amikor a terméseredmények összeírásánál is találunk zselléreket. így fordulhatott elő, hogy az 1719. évben 13 jobbágycsaláddal találkozunk, zsellérekkel pedig nem. Az 1720. évben viszont újból van 8 jobbágya és 7 zsellére a falunak. A fejlődés dinamikájára vonatkozó következtetéseinket nem zavarja azonban ez a körülmény akkor, ha hasonló körülményeket vetünk egybe és erre alapozzuk megállapításainkat. Láthatjuk tehát, hogy 1720 évre a jobbágyok száma kettővel nőtt, a zsellérek száma viszont hárommal csökkent. Ebből a körülményből bizonyos fejlődésre következtethetünk, annak ellenére, hogy a családok összes létszáma eggyel csökkent. Kiegészítő bizonyítékként említjük meg a szántóterület növekedési ütemét. 1715. évben 160 pozsonyi köbölös szántója volt a falunak, ebből 58 köbölös szántó parlag. A rét 22 kaszás. Ugyanez 1720. évben 167 pozsonyi köböl, illetve 22 kaszás. A szántó területe tehát 4,3%-kal növekedett, míg a rét területe azonos maradt. A jobbágyok száma 1721-ben a legmagasabb, a családoké pedig 1752-ben. A jobbágyok száma, illetőleg a faluban élő összes családok száma igen hullámzó. Állandó mozgásban volt a lakosság is. Összeírásonként más-más nevekkel találkozunk. Sokan elmentek, sokan mások pedig ideköltöztek. A népesség mozgását a feljebb közölt adatokból próbáljuk nyomon követni. A mozgás nagyságára a jobbágyok és zsellérek, valamint a falu bírájának családneve alapján következtetünk. Ennek megfelelően 1720-ban az 1715. évihez képest 3 új családnévvel találkozunk. Öt év alatt a változás 20%-os. A következő évre, 1721-re a lakosság 50%-a kicserélődött. 1924-re három év alatt 46,6%-os, 1727-re, három év alatt 40%-os, 1728/1729-re egy év alatt 35,7%-os, 1737-re, nyolc év alatt 68,7%-os, 1741-re négy év alatt 29,4%-os, 1748-ra, hét év alatt 54,1%-os, 1952-re, négy év alatt 42,8%-os a lakosság kicserélődése. Pontosabb képet kapunk, ha a lakosság mozgását éves átlag alapján vizsgáljuk. 1715—— 1720-ig évi 4%, 1720—1721-ig 50%, 1721—1724-ig évi 15,5%, 1724—1727-ig évi 13,3%, 1727— 1728/1729-ig 35,7%, 1728/1729—1737 évi 8,5%, 1737—1741-ig évi 7,3%, 1741—1748ig évi 7,7%, 1748—1752-ig évi 10,7% az átlag. Megállapíthatjuk, hogy az intenzív fejlődés első időszakában a népesség igen változó volt. A helyzet 1721. év után fokozatosan javult és az 1737—1748-ig terjedő időszakban a legkedvezőbb. 1752-re a stabilitás újra süllyedő irányzatú. Az egyes családok tartózkodási ideje azonban az itt közölteknél sokkal változatosabb. Vannak akik csak egy-egy összeírásban szerepelnek, vannak akik elmennek, majd néhány év múlva újból visszatérnek, de vannak néhányan olyanok is, akik a faluban huzamosabb ideig tartózkodtak, ott gyökeret eresztettek, sőt leszármazottaik is itt találtak megélhetési lehetőséget. Közéjük tartozik Milivoi Vukovics, Radivoi Prekogatya, Thodor Prekogatya, Gyukics