Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1978. (Pécs, 1979)

TELEPÍTÉSI ÉS NÉPESSÉGÖSSZEÍRÁSOK A 17—19. SZÁZADI BARANYA MEGYÉBEN - Nagy Lajos: A Császári Udvari Kamara pécsi prefekturájához tartozó terület 1687-ben

A Császári Udvari Kamara pécsi prefektúrájához tartozó terület 1687-ben NAGY LAJOS 1686 őszén a török kiűzésére szövetkezett Szent Liga csapatai Lajos bádeni herceg vezetésével felszabadították Dunántúl délkeleti részét. Török kézen csak Kanizsa, Sziget és Eszék várak maradtak, a közvetlen környékükkel együtt. Télen a hadműveletek szüneteltek. 1687 elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a török Buda és az értékes dunántúli területek elvesztésébe nem nyugszik bele, döntő ütközetre készülődik. Erre Nagyharsány mellett került sor, 1687. augusztus 12-én. A vesztes törökök még Eszék várát és Szlavóniát is feladták. A magyarországi háború nagy anyagi megterhelést jelentett a Habsburg birodalomnak. A császár, és egyben magyar király, hogy a terheket megossza, a felszabadított területeket a Császári Udvari Kamara (Kaiserliche Hoff Cammer) kezelésébe adta, amely a törökök által elhagyott javakat lefoglalta, és kulcsszám szerint kiszámított megváltási összeg ellenében adta csak vissza a törökkor előtti tulajdonosok örököseinek. Az utóbbiak közül Baranyában nem sokan jelentkeztek, még kevesebben tudták kifizetni az őseik birtokáért kiszabott váltságpénzt. A Császári Udvari Kamarának a töröktől felszabadított területen több prefektúrája működött. Délkelet Dunántúl visszafoglalása után átmenetileg a legnagyobb város, Pécs lett a terület közigazgatási központja; a környék elfoglalt várai (Siklós, Mohács, Dombó (-vár), Sásd, Döbrököz és Kaposvár) közül itt volt a legnagyobb létszámú helyőrség és egyben rendfenntartó erő; a pécsi erődítményt tekintették fő várnak. A Császári Udvari Kamara is Pécsre helyezte egyik prefekturáját, amelynek az élére Christian de Vincentcz került prefektusi minőségben. Az országban működő prefektúrák munkájuk minél zavartalanabb végzése érdekében, felsőbb utasításra, ahogy tudták, elvégezték a gondjaikra bízott javak számbavételét. A háborús és rossz közbiztonsági viszonyok között ez nehéz munka volt. A pécsi prefektúra az összeírást 1687. június elsején kezdte el, és július 5-én záradékolta Nagy György László commissarius.

1 Az összeírás latin nyelvű szövegének a magyarul még meg nem jelent részét lefordítottuk és alább közöljük. A hivatalosan száraz szövegből kitűnik, hogy az összeírt területen kevés ember lakott. Az adatokat összevetve akár a 16. század eleji összeírásokéval,Délkelet Dunántúl nagy részének a pusztulását és az elnéptelenedését tapasztaljuk. A terület elnéptelenedése, a megmaradt lakosság elszegényedése hosszú folyamat következménye volt. Ezek okai a kor történetével foglalkozó szakirodalomból ismertek. Délkelet Dunántúlon a többször elpusztult és újraéledt falvakban és városokban a 16. század közepére csak a vészeket bujkálva túlélt magyar lakosság maradt, és érte meg azt a gyászos konszolidációt, amit a végleges török berendezkedés jelentett. A jognélküli rája viselt azután minden közterhet, a gyakori háborúkét is; tűrnie kellett török urai zsarolásait,