Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása

lyesírással közöljük. Minthogy azonban az eredeti török hangalakjuk megőrzésére törekedtünk, csupán az akkori névalak átírását nyújtjuk. Az egyes helységek névsorainak személynevei a nemzetiségi megoszlás kimutatására lehetőséget nyújtanak. Ez a nemzetiségi megoszlás a szandzsák területén 1591-ben összeírt helységek száma és az egyes helységek ,,kapu" száma arányában mutatható ki. A török adóösszeírások csupán a nem mohamedánokat tüntették fel, de mivel bizonyos helységeknél a szőlő, kert vagy rét birtokosai között mohamedánok is szerepelnek, az ilyen helységek lakosságát a „vegyes" nemzetiségű lakosságcsoportba számítjuk, összeírásunk alapján a nemzetiségek három csoportját különböztetjük meg: a magyar, a szerb és a vegyes nemzetiségűek csoportját. A három csoportot egy-egy helységnél lejegyzett adófizető családfők névjegyzékei alapján számítottuk. A vegyes nemzetiségű helységeknél a mohamedánok, a szerbek, a cigányok és a magyarok együttes jelenlétét tapasztaljuk. Néhány helységnél vlach-szerb, bolgár-szerb, vagy szerb-magyar együttélésről is beszélhetünk. A mohamedánokat nemzetiségnek fogjuk fel, mint Jugoszláviában ma is, de valójában nyelvileg különböztek: bosnyákok, törökök, albánok, cigányok és magyarok is lehettek, de a legjelentősebb mohamedán népelem a bosnyák volt.

16 Nahije Nemzetiség Magyar Szerb Vegyes Baranyavár Város 2 •— 1 Falu 42 14 2 Mohács Város 2 — 1 Falu 18 11 1 Szekcső Város — — 1 Falu 20 2 — 3. táblázat. Szekcsői—mohácsi szandzsák lakott helységeinek 1591. évi nemzetiségi megoszlása A szekcsői—mohácsi szandzsák területén 1591-ben összeírt hét városból kettőben, Mohácson és Szekcsőn, valamint a falunak nevezett Baranyaváron (Branjin Vrh) vegyes nemzetiségű lakosság, a többi öt városban csak magyarok éltek. A szerb nemzetiség az összes 117 lakott helységből 27 települést teljesen benépesített, három faluban pedig a magyarokkal vegyesen lakott. A szandzsák lakott helységeinek mintegy 25—30 %-át szerb nemzetiség lakta. A szerbek egyes helységekben különféle életkörülmények között kerültek összeírásra, Mohácson török katonai alakulatban, mint martalócok, Lak faluban (Knezevo) műszellemek voltak. A többi helységben földművesként éltek és őket a török hatóságok a magyarokkal azonos adóztatásban kezelték. A defterek Mohácson a szerbeket vlach-iflak néven nevezik. A vlach név nemcsak nyelvet, hanem inkább életmódot, vagyis transzhumáló juhpásztorkodást jelentett. A juhpásztorkodás jellegből a szerblakta falvak annyit megőriztek, hogy náluk mindig szerepel a juhadó (adet-i agnam) és más olyan adóztatás, ami a magyar falvakra (ezek más életmódja miatt) nem volt jellemző. A nemzetiségi lakosság számszerű aránya az egyes helységek kapu adóegység száma szerint nyomon követhető, s ebből kiszámítható, hogy a 27 tiszta szerb és a ó vegyes nemzetiségű helységben össze-