Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Madas József: Pécs belvárosának utcanevei

Ez az összeállítás az utca két végén álló lakóház tulajdonosainak nevével jelzi az utca végpontját. Mivel a belvárosi telkek történetének kutatása már annyira előrehaladt, hogy ebből az időszakból minden ingatlantulajdonos neve ismert, az utcák azonosítása pontosan elvégezhető volt. Ezen irat az utcák neveit mindenkor magyar és német nyelven tünteti fel és —amint később kiderült — az utcákra is két nyelven kerültek fel a nevek. 4. Az újabb összeírás meglepően rövid idő múlva jelentkezik, már 1843ban. Egy-két kivételtől eltekintve, az 1804. évi utcanevek maradtak meg. Tehát ez esetben nem beszélhetünk utcaelnevezésekről, hanem csak a nevek felfrissítéséről van szó. Ez is a Bm. L.-ban található, a közigazgatási ügyiratok között 1246/1843. sz. alatt. Érdekessége, hogy az utcák neveit egy térképvázlatba írták be, így az utcák azonosítása nem volt nehéz. 5. Az 1856-ban érvénybe léptetett első telekkönyv magyar nyelven készült. Ugyancsak tartalmazza minden ingatlannál az érintő utca nevét, így ebből az időből is teljes utcanévsorral rendelkezünk. Ezek az utcanevek teljesen azonosak az 1843. évivel, csak néhol az utcák végpontjaiban van eltérés. 6. Pécs szab. kir. város utczái-házszámai- és háztulajdonosainak névjegyzéke. 1864 címmel nyomtatásban jelent meg a következő. Jelentősége abban áll, hogy első ízben ebben jelentkeztek nemzeti és helyi nagyságokról elnevezett utcák. 7. Hasonló összeállítás jelent meg — ugyancsak nyomtatásban - 1887-ben mely az 1885. évi állapotot rögzíti le. Ez az utcaneveknél nem tüntet fel változásokat. Inkább csak pontosított és kiegészített bizonyos hiányosságokat Ebben a kimutatásban — melyet egyébként a neves helytörténet-kutató, Németh Béla állított össze — teremtették meg a korszerű házszámozást Pécsett, mely lényegében még ma is megvan. Másik fontos tulajdonsága, hogy kapcsolatot kívánt teremteni az utcanevek, utca, illetve házszámozás és a telekkönyv adatai között, hogy a térkép nélkül létesített belsőségi telekkönyv és az élet között mindenki számára áttekinthető legyen a viszony. Ez természetesen nem sikerült, a telekkönyv ellenállásán minden próbálkozás megbukott. Mivel az utcaneveket rendezték, a házszámozást megalapozták, ilyen átfogó rendezésre nem volt szükség a későbbiekben. Ha pedig felmerült a névváltoztatás szükségessége, mint Jókai, Kossuth, Munkácsy esetében például, úgy az külön eljárás tárgyát képezte. Vagy, ha új utca létesült, akkor kellett névadással foglalkozni, mint például a Bercsényi, Goldmark és Meredek utcák esetében. Mindenesetre az utcanevek lehető állandósága biztosítva volt azáltal, hogy egészen a felszabadulásig utcanév változtatáshoz a városi közgyűlés határozatára volt szükség. Ez után — úgy tűnik — lazábban kezelték ezeket a kérdéseket, mivel azóta számos utca neve változott meg, de ezek dokumentációját nem lehetett minden esetben megtalálni. A tanácsülési jegyzőkönyveken és közigazgatási ügyiratokon kívül sok esetben érdekesek azok — az itt nem tárgyalt — elszámolási okmányok, melyek utcakövezési vízvezeték javítási stb. munkákkal kapcsolatosak és melyekből sok esetben érdekes tanulságokat lehet levonni. Ugyanis ezekben a 18-ik századi elszámolásokban, a munkák természeténél fogva, elkerülhetetlen volt, hogy megnevezzék azokat az utcákat, ahol a közművek, utak javítását, építését végezték. Az a furcsa dolog derült ki, hogy ilyenkor csak a legfontosabb utcákat nevezték nevükön. A mellékutcákat sok esetben oly módon nevezték meg, hogy az utca valamelyik háztulajdonosának nevéhez kapcsolták az utca szót. Mintha azt mondanánk, hogy Kovács féle utca, vagy Schwarcz féle utca. De a házat ötletszerűen választották ki. Nem az utca első vagy utolsó házát,