Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Nagy Lajos — Fetter Antal: Régi magánkutak Pécsen

Az utóbbi három tulajdonosnál figyelembe vették, hogy olyan sorba kapcsolt vezetékből kapták a vizet, amelyhez egy közkút is csatlakozott. Koller kanonok 1792-ben költözött az 1790-ben elhunyt Nunkovits prépost helyére. Az 1792/93. gazdasági évtől Nunkovitsnál is magasabb, 20 forintnyi vízbért fizetett. 1807-ben a pénzt devalválták, a vízbérek is emelkedtek. Hölbling évi 20 forintot, Bésán 8-at, Koller 24-et, D'Ellevaux és Pátkovits utódai továbbra is 2—2 forintot fizettek. A Dömötör-ház 1808-ban cserélt gazdát; az ottani kút vízbére 1823—24-ig 12 forint volt, azután 5 forintra csökkentették. Üj vízbért az 1836—37. gazdasági évben állapítottak meg ismét. Időközben több helyen más lett a tulajdonos, a rendszerek egy részét is átépítették, az így kialakult bonyolult állapotot, a hely rövidsége miatt, nem ismertethetjük. Az új rendezés csak az alacsony vízbért fizető háztulajdonosokat érintette. A Dömötör-házban lakó Aigl kanonok vízbérét 5 forintról 10-re, Spiesz volt polgármesterét (Mór u. 13.) 1 forintról 5-re. Hegedűs Ferenc 2 forint helyett 10 forintot fizetett az egykori D'Ellevaux-ház kútja után. Az 1836. évi vízbérrendezést két okkal is magyarázhatjuk. Abban az esztendőben szárazság volt. A tanácsüléseken már akkor szóba került, hogy a Tettye forrás vizének egy részét bevezetik a városi vezetékbe. Az érdekelt céhek írásban tiltakoztak.

45 A magánkutakat ekkor még nem említették a levelükben, de feltételezzük, hogy szóbeszéd formájában kifogásolták azok engedélyezését. Az 1841. esztendei nagy szárazságban még csak szóba került a tettyei főforrás megcsapolása, a céhek azonnal a Helytartó Tanácshoz fordultak segítségért. A városi vízhiány okozójának a magánkutakat tartották, mert mint írják, általuk a víz ,,a közönséges (köz-) kutakból kihuzattatik."

46 A közhangulat megnyugtatása mellett a vízbér rendezésének a másik oka az újabb források keresése, a régiek vízhozamának a növelése volt. A munkálatokkal járó többletkiadás egy részét így akarták a magánkutak tulajdonosaira hárítani. A múlt század második felében négyszer rendezték a vízbért: 1851-ben, 1859-ben

47

, 1864-ben

48 és 1875-ben.

49 A szabadságharc után átszervezték a városi tanács ügyvitelét is, ezért a magánkút tulajdonosok 1851. évi összeírását a nehezen kezelhető irattári anyagban nem találtuk meg. Az addig engedélyezett magánkutak új vízbérét a városi pénztárkönyvek bejegyzéseiből meg tudtuk állapítani. A vízbér rendezésekor minden esetben összeállították a magánkút-tulajdonosok névjegyzékét is. Az 1859. évi rendezéskor még azt is feltüntették, hogy a tulajdonos melyik forrás vezetékéből, kinek a magánkútja közvetítésével kapott vizet. 1883-ban összeírták azokat a háztulajdonosokat, akik a tervezett, új vízvezeték bevezetését kérték házukba. Az összeírást a tanács felhívására végezték el.

50 A háztulajdonosok a kiosztott űrlapokon feltüntették azt is, hogy milyen volt a ház addigi vízellátása (házi csorgókút, ásott kút, közkútra jártak). Az egyes magánkutak történetének az ismertetésénél a vízbérrendezések és az 1883. évi összeírás adataira anélkül hivatkozunk, hogy az iratok számait jegyzetben közölnénk. A város minden évben külön vezetett pénztárkönyveit, kevés kivételével, rendezetten megtaláltuk a Baranya megyei Levéltárban. A könyvekbe éven-