Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Nagy Lajos — Fetter Antal: Régi magánkutak Pécsen

te bejegyezték a magánkút-tulajdonosok nevét, a befizetett vagy a törlesztett összeget és az esetleges hátralékot. A kiadások rovatában megtaláltuk nemcsak a közkutakra fordított építési és fenntartási költségeket, hanem a város által épített és gondozott középületek (pl. iskolák, plébániák, könyvtár stb.) magánkútjaiért kifizetett összegeket is. Sajnos, az 1873 és a magánkutak megszüntetése (1892) között vezetett pénztárkönyveit, még mielőtt a Levéltárba kerülhettek volna, felelőtlen selejtezők megsemmisítették. Az 1880., 1881. és 1882. évi pénztárkönyvek véletlenül maradtak csak meg. Az utolsó 18 évben (1873—90) engedélyezte a tanács a legtöbb magánkút építését. Ügy érezzük, hogy a magánkutak 1873. és 1892. közötti történetét, a pénztári adatok nélkül, nem tudtuk a kívánt alapossággal megírni. Pécsett naptári év szerint csak 1868-tól vezették a városi pénztárkönyveket. 1868 előtt a gazdasági évet november 1-én kezdték, és a következő év október 31-én zárták. A szövegben a gazdasági év említésekor egyben az ugyanakkor vezetett városi pénztárkönyvre is hivatkozunk. A tanulmányunkhoz mellékelt térkép eredetijét Lukrits Ignác városi mérnök készítette 1872-ben. Lukrits térképe a Baranya megyei Levéltár térképtárában található. A térkép és az 1877-ben kiadott „Pécs Sz.Kir. Város utczái, Ház-számai és háztulajdonosainak Névjegyzéke" c. könyv ugyanazon sorrendben számozza a házakat. 1872. óta a telkek határa, az épületek helye és az utcák neve sokat változott, ezért tanulmányunkban a magánkutak ismertetésénél a Lukrits-féle térkép számozási rendjében adjuk meg a házak helyét. Az utcákat az 1877. évi utca-házszámjegyzék szerinti sorrendben tárgyaljuk. Az 1877. évi utca, házszám jegyzéknek és a térképnek az az egyik hibája, hogy a belváros peremén levő utcák mindkét házsorát külön számozták. Külön számozták a belvárosi oldalt és külön a külvárosit. Az utóbbiakat a jegyzék is a külváros utcái között sorolja fel. Az Országút déli oldala a Siklósi külváros utcái között található, a Malom és a Sörház utca keleti oldala a Budai külvárosban. A térkép egyszerűbb kezelése céljából mi is ezt a rendszert követjük a magánkutak ismertetésekor. A magánkút-tulajdonosok társadalmi összetétele, akárcsak a város lakosságáé, egy évszázad alatt megváltozott. A 19. század közepéig csak jelentős köztisztségviselőknek (kanonokok, vármegyei és püspöki uradalmi vezető beosztottak, polgármester) engedélyezték a víz bevezetését. A század közepétől mind több polgár (iparos, kereskedő stb.) kapott engedélyt. Az utóbbiak közül sokan viseltek tisztséget a tanácsban, a tanács mellett működő választmányokban és bizottságokban; legtöbbjüket megtaláltuk a város legtöbb adót fizető polgárainak az évente vezetett listáján. összefoglalás összefoglalva megállapíthatjuk, hogy Pécsett a régi magánkútrendszer komplex fejlődése eredményeként alakult ki. A sajátos geológiai adottságok miatt (homokos, másutt hordalékos talaj) a város területén nem fakadt víz az ásott kutakban vagy ha fakadt is, kemény és rossz ízű volt. Jó vizet csak a város feletti völgyek karszti forrásai szolgáltattak. Igazolhatóan a törökök építettek először magánkutakat Pécsett, még az uralmuk fénykorában. A törökkor végén a város elszegényedő lakosai nem