Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása

Kile Búza Kétszeres Árpa Köles mennyiség falvanként 1 — 9 , 2 3 10 — 19 2 7 6 2 20 — 49 10 22 5 2 50 — 99 8 17 7 1 100 — 199 22 8 6 — 200 — 299 14 5 3 _ 300 — 399 3 1 1 — 400 — 499 — — .—, 500 — 999 3 — 1 1000 — 1499 , . 1500 — 1 — — — összesen: 64 falu 63 falu 33 falu 5 falu 9. táblázat. Baranyavári nahije falvai gabonatizedeinek megoszlása az 1591. évi kile-mennyiség alapján A baranyavári nahije sajátossága az előző két nahije gabonatermeléséhez viszonyítva az, hogy (az összeírt tizedei alapján) a búza mellett a kétszeres termelése elmarad, s árpát nagyobb mennyiségben vetettek. A másik két nahije közül ez a termelésmutató leginkább a szekcsői gabonatermelés szerkezetével egyezik meg. A mohácsi nahije területén a búza, kétszeres és árpa vetése azonos mennyiségarányokban történt. A török adóösszeírásokban szereplő musttized mennyiségét ,,cseber"űrmértékben jegyezték. Egy cseber 42,5 liternek felelt meg. A 10. sz. táblázatban szereplő legmagasabb szüreti terméseredmények a Villány-Vörösmart (Zmajevac) között fekvő helységekből származnak. A kelet-baranyai borvidék területe pontosan körvonalazható a Vörösmart (Zmajevac) — Hercegszöllős (Knezevi Vinogradi) körüli kelet-nyugati területsávon, vagyis a szöllősi dombok déli lejtőjén. Ez a borvidék Pélmonostortól (Beli Manastir) nyugati irányba tovább a Krassó (Karasica) völgyében egy keskeny sávban Villányig terjedt ki. A borvidék területe 1591 körül a baranyavári nahije területének közepén húzódott végig. Egykorú források szerint ezen a vidéken kizárólag csak vörös bort termeltek. A musttizeden kívül (mezővárosok esetében) a földesúri boregyedárusítás (monopoliye) megváltási ára is szerepel. A szőlőtermelést terhelte még a hordó-illeték is, amely a máshol termelt bor behozatalával volt kapcsolatos. Különösen az olyan vegyes nemzetiségű helységek területén találkozunk ezzel az adónemmel, ahol jelentős számú mohamedán birtokában volt szőlő. A szőlőterület mértékegysége a kapás volt, amely a föld minősége szerint 200—600 D-öl között is váltakozott. A szőlőterület viszonylatában az 1547. évi adóösszeírásunk kanunnáméja közöl pontos meghatározást.

19 A török adóösszeírásokban mindig jelentős helyet foglalnak el az ipari növények, a len és kender tizedeinek megváltási összegei. Jelentős házi szövés-fonás lehetett már 1591-ben ezen a vidéken, mert a szekcsői nahijében 1, a baranyaváriban 7 kallósmalmot jegyeztek fel. A kallósmalom többsége a Karasica folyón volt, s akadt közöttük négyütőjű is. A malmokat a len és kender zúzására használták. A méhkasonkénti adó 2 akcse volt, amely a méhkas számának megállapítását teszi lehetővé. A méz és viasz házi feldolgozása szintén jelentős volt.