Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Vass Előd: A szekcsői — mohácsi szandzsák 1591. évi adóösszeírása

Cseber mennyiség (1 cseber 42,5 liter) Szekcsői Mohácsi Baranyavári nahije 1 — 9 1 — 7 10 — 49 10 9 3 50 — 99 2 2 3 100 — 199 3 2 7 200 — 299 — 2 5 300 — 499 _ . — 500 — 699 —. — 700 — 999 —, — 1 1000 — — — 1 összesen: 16 falu 15 falu 27 falu 10. táblázat. Szekcsői—mohácsi szandzsák musttizedeinek falvankénti megoszlása 1591-ben a cseber-mennyiségek alapján A török adóösszeírásokban a zöldségfélék közül a káposzta-, fokhagyma-, vöröshagyma- és répatizedeken kívül még a lencse-, bab- és borsótizedek és a bosztánkertek földesúri adóztatásának összegszerű értékei szerepelnek. Az összegekben megjelölt mennyiségeket az 1591. évi árak ismerete nélkül nem tudjuk értékelni, de annyit mindenképpen megtudunk, hogy egyáltalában milyen zöldségeket termeltek. A török adóösszeírásokban az állattenyésztés földesúri adóztatására a sertés-adó, a juh-adó, a bárány-tized, a legeltetési illeték, a széna-tized, a kincstári rét illetéke, a makkoltatási illeték, a telelési illeték, és a fogott marha illetéke, összegei utalnak. Mikor, melyik helységnél, mit szednek be a felsoroltakból, arról az 1547. évi kanunname szabályrendeletei bőven beszámolnak. Az összegben megjelölt pénzértéken kívül a bárány-tized esetében darab szám is szerepel, vagy tudjuk: 10 török akcse egy szekér széna ára volt, amit kb. egy magyar holdról kaszáltak le. Ilyen módon a széna-tized összegeiből a területre is következtetni lehet. Hasonló számításokkal lehet a sertés-adó összegéből a sertések darabszámát is megállapítani, amikor tudjuk, hogy egy évnél öregebb sertés után 2 török akcsét szedtek. Ide tartozott az erdőhasználat illetéke is. Az adóösszeírásokban még földesúri adóztatásként a gyümölcs-tized és a kosár-illeték is szerepel. A gyümölcs-tizedet a dió- és szilvafák után vetették ki; a pálinkafőzés földesúri illetéke volt. A kosár-illeték, pedig a gyümölcsként eladott szőlő kiviteli illetéke volt, a hordó-adóhoz hasonlóan. Az adóösszeírásokban szereplő malom-illeték a malmok számát és felszerelését (egykerekű, kétkerekű) mutaja meg. Azonkívül, hogy egész éven vagy csupán fél éven át dolgozik a malom, pontos értesülést szerezhetünk az illeték összegéből. Az 1591. évi adóösszeírásban kétféle malom szerepel: a gabonaőrlő és a kallós. A kallósmalomnál feltüntették hány ütője van, ami a 16. századi malomházakról kielégítő felvilágosítást nyújt. Szigetvár 1559. évi pénzbeszedése a malomházakból pl. fennmaradt (és közlésre került). Ha a szigetváriak által adóztatott török és magyar birtokban levő malomházak helységek szerinti elhelyezkedését összevetjük az 1591. évi defterben szereplő malomházakkal, a következőket állapíthatjuk meg: Görcsöny, Szederkény, Várasd és a Bőköz vidékén, valamint a Karasica folyó mentén szerepel mind a két összeírásban a legtöbb malomház, valamint a malomházak többsége egy-egy falun kívül, önállóan feküdt, sokszor egy major területén is említik.

20