Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)
VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK 19 — 20. SZÁZAD - Eperjessy Géza: A pécsi kézműipar reformkori történetéhez
kovics Ignác bocskorvarga legény apjának jelentősebb gazdasága (oeconomia major) van, 20 kapa szőlője, 3 hold rétje, 6 hold szántója (sex iugera agrorum) 60 . Valószínűleg az előbbi rokona volt a még módosabb Istókovics Mátyás bocskorvarga, akinek az apja is bocskoros és városi polgár; s háza, 8 hold szántója, 6 hold rétje, 28 kapa szőlője, ezenkívül igásállatai (jugalibus item pecoribus provisus) is vannak. 01 Tróber Ignác pokrócosnak az apja is pokrócos mester és polgár volt, 2 nagy háza (domus ampliores), 5 hold szántója, ugyanannyi rétje, több mint 36 kapa szőlője, kecskéi, tehene és két lova van. 62 Koppányi József pokrócos legénynek már a nagyapja is pokrócos mester volt, vagyona 4 hold szántó, 3 hold rét, 19 kapa szőlő, és igásállatok (pecora jugalia). 63 A Sirisaka családban, amelyet módosabbnak neveznek (ampliore oeconomia provisus) több tímárlegény is akadt, a ház mellett — természetesen — szőlőjük is volt. 64 Tittl József pécsi kovácslegény nagynénjének férje volt kovács, özvegy nagynénje magához vette, mivel unokaöccsére „kiterjedt gazdaságának fenntartásában" volt nagy szüksége. 65 Herb József pécsi mészáros legény apjánál 8 évig legénykedett, az apjának háza, „allodiuma", két szőlőskertje van. 66 Baumgartner József polgár és asztalos mester fia viszont nem apja mesterségét követte, hanem könyvkötő legény volt, aki ,,mellbetegségben és vérköpésben" szenvedett. E könnyebb mesterséget űző legény felmentését azért javasolta a város, mert „nem lévén kebelünkben 3 könyvkötő mesternek céhje." 67 Nem kívánjuk a példákat szaporítani, de végül érdemes megemlíteni a Járányi családot, amely — nyilván a rokonokkal együtt — kiterjedt iparos-dinasztiának tűnik. 1821-ben Járányi István bocskoroslegényt mentették fel a hátralevő vándorlás alól; apjának háza, szőlője, szántója és rétje volt. A legény munkájáról 3 Járányi József nevű mester (nagybátyjai?) adott igazolást. 68 1825-ben egy Járányi József nevű pokrócoslegényt mentettek föl, aki özvegy anyja műhelyében 6 évet dolgozott, és két testvére volt vándorúton. 69 1835-ben Járányi József vargalegénynek adtak felmentést, aki özvegy anyja műhelyében 10 évig (!) volt legény 70 . Járányi Antal vargalegény édesanyjának „kiterjedő mezőgazdasága" volt. 71 Végül Járányi András bocskoroslegényt 1844-ben azért mentették föl, hogy „a nagy kiterjedésű gazdaságát maga kezére átvehesse". Volt 24 hold (!) szántója, szőlője 4 helyen, 7 és fél hold kaszálója, egy háza, egy szénás pajtája, 2 „üres fundusa" és egy gesztenyése. A magisztrátus véleménye szerint a „nem nagy ügyességet kívánó bocskoros mesterségben itthon is elegendő jártasságot szerezhetett . . . , más tájékban (viszont) a bocskorviselés nincs nagyobb divatban." Világosan kimondják, felmentése azért is indokolt, „nehogy adótviselő szép fundusai idegen kezében megrosszabbuljanak." 72 Az egyes iparoscsaládokat, azok anyagi viszonyait a céhek jegyzőkönyveiből, a számadáskönyvekből stb. még tüzetesebben megismerhetjük. Úgy véljük azonban, az előbbi példák is illusztrálják, milyen vagyonnal rendelkezett egy-egy pécsi kézműves. A legutóbbit, Járányi Andrást, nyilván a leggazdagabbak közé kell számítanunk. Az átlagos vagyonitoknak házuk és műhelyük mellett — a műhely nem képviselt nagyobb értéket 73 — néhány kapa szőlőjük, esetleg némi szántójuk és egy-két igásállatuk volt. A legszegényebb mestereket a 4. és 5. osztályba soroltak — és az osztályba nem soroltak — között kell keresnünk, akiknek többnyire házuk sem volt. A fenti példák azt is bizonyítják, hogy a leggazdagabb és az átlagos vagyonú kézművesek csaknem mindegyikének volt szőlője és egyéb mezőgaz-
