Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

a csecsemők és a gyermekek helyzetét, gondozását, egészségi állapotát, halálozását. Általában a baj megelőzésére és elhárítására kellett törekedniük. Az egészségügyi munkában a megelőzés volt a cél, hogy a születendő gyermekek már a születésüket megelőzőleg is védelemben részesüljenek. Ezt a célt szolgálták a terhes anyák gondozásával, miután az volt az orvosi tapasztalat, hogy a nagy gyermekhalandóság összefüggésben van az anyák munkakörülményeivel, társadalmi helyzetével, a terhesség alatti gondozása val és a szülés lefolyásának megfelelő biztosításával. Amikor továbbfejlesztették az anya- és csecsemővédelmi szolgálatot, ennek megfelelően szélesítették ki a védőnői tanfolyamokat is. A régi szabályzatot hatályon kívül helyezték, és új szabályzatot készítettek a védőnői tanfolyamok szervezetével és működésével kapcsolatban. A kormány még mindig nem tudta ellátni a maga erejéből a beteg gyermekek gyógykezeltetését, ezért támogatnia kellett azokat a gyermekgyógyászati intézményeket, amelyek társadalmi kezdeményezésre és társadalmi erővel jöttek létre. Ilyen volt a Zsófia Országos Gyermekszanatórium Egyesület", amely pénzgyűjtési akciókkal tartotta fenn magát. Az egyesület részére egész évre szóló gyűjtéseket engedélyezett a Belügyminisztérium. Gyűjtései során perselyeket állíthatott fel, és gyűjtőíveket bocsáthatott ki. Az egyesületnek Balatonalmádiban már felépített „Zsófia Gyermekszanatóriuma" volt, Budán pedig elhatározta a „Zsófia Központi Gyermekkórház" felépítését. A belügyminiszter meghagyta a törvényhatóságoknak, hogy segítsék elő a gyermekszanatórium egyesület munkáját,

32 maguk a tisztviselők is támogassák a gyűjtését. Baranya megyében az első világháború végén, 1918. márciusban került sor a megyei anya- és csecsemővédő egyesület megalakítására. Előzőleg körrendeletet adott ki az alispán a megyei anya- és csecsemővédő intézmény megszervezésével kapcsolatban, amely mint melléklet, Baranya Vármegye Hivatalos Lapjának 1918. évi 10. számában is megjelent. De Stenge Ferenc alispán rendeletét külön is megkapta valamennyi járási főszolgabíró, községi (kör) jegyző és községi elöljáróság. Az alispán utalt arra, hogy már békében is Baranya vármegye magára terelte azok figyelmét, akik a nép és nemzet jövőjéért aggódnak, mert az ország összes megyéi között itt volt a születések arányszáma a legalacsonyabb. Még tovább súlyosbította a megye népességének helyzetét, és növelte az aggodalmat, hogy a gyermekhalandóság aránya igen magas volt. A körrendeletében azt fejtegette Stenge Ferenc alispán, hogy nem szabad ezután gyermekéletnek elpusztulni szegénység és nyomor következtében. Ezért van szükség a megyei anya- és csecsemővédelem megszervezésére. Hivatásos védőnőt csak az 1000 lakoson felüli községekben alkalmaztak. Az ötszáznál több lakossal rendelkező községek nem hivatásos védőnőket kaptak, ugyanúgy azok a kisebb községek is, amelyeket össze lehetett vonni, védőnői ellátottság szempontjából egybe lehetett kapcsolni. Ellenkező esetben a kisebb községeket — mint pl. Bogdását, Drávaiványit, Gordisát, Ipacsfát, Márfát, Sósvertikét — a szervezésnél figyelmen kívül hagyták. Pedig a legtöbb ilyen figyelmen kívül hagyott kisközség az „egykés" Ormánságba esett, ahol a legnagyobb szükség lett volna az anya- és csecsemővédő munkára. Nyilván a kisebb községek esetében helyesebb lett volna, ha körjegyzőségenként szervezték volna a védőnői állásokat. A hivatásos és nem hivatásos védőnők között főként szakképzettség szem-