Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Kopasz Gábor: A gyermekvédelem és Baranya megye

ték.) Tananyaga: a szülészet alapelemei, a gyermekgondozás, gyermekápolás, gyermekvédelem, s a gyermekvédelmi jogszabályok ismerete. A tanfolyam végén a hallgatók vizsgát tettek. A vizsgabizottság tagjai voltak: a belügyminiszter által kiküldött elnök, és a tanfolyam szakelőadói. A vizsga kettős volt: írásbeli és szóbeli. Amelyik hallgatónak a vizsgája nem sikerült, csak egyszer ismételhette meg a tanfolyamot. A vizsga letételéről a végzett hallgatók bizonyítványt kaptak, amely a* anya- és csecsemővédőnői munkára adott képesítést. Mindegyik tanfolyamnak külön pecsétje volt, amely az ország címerével és a következő felirattal volt ellátva: ,,Anya- és csecsemővédőnői tanfolyam". A védőnői tanfolyamokra vonatkozó rendelet végrehajtásával szinte egyidőben intézkedett a belügyi kormányzat napközi otthonok létesítéséről. Felhívta a közigazgatási hatóságokat napközi otthonok szervezésére, hogy a munkába járó anyák gyermekei ne maradjanak gondozatlanul. Amikor az első napközi otthonokat felállították, mindenki meggyőződhetett róla, hogy alkalmas eszközei a gyermekvédelemnek. Később arra törekedtek, hogy a törvényhatóságok területén minél több napközi otthon létesüljön a különböző egyesületek, intézetek, gazdaságok, gyárak, iparvállalatok segítségével. Erre a célra a szünidőben igénybe vették a népiskolák tantermeit és a tanítók közreműködését.

30 A tanfolyamokról kikerült szakképzett védőnőknek szánták azt a feladatot, hogy már a terhesség alatt, majd pedig a szülés után ellássák az anyákat egészségi tanácsokkal, bevezessék őket a csecsemőgondozásba és szükség szerint biztosítsák az orvosi segítséget. A cél elérése érdekében a védőnői intézményt országos szervezetté kellett kiépíteni. A belügyminiszter ennek megszervezésével társadalmi szervet bízott meg: a Stefánia Szövetséget. A szövetséget ettől kezdve a belügyminiszter anyagilag rendszeresen támogatta, megállapította évi tervét, költségvetését és miniszteri biztosok útján irányította, ellenőrizte működését. A ó—7000 lakosú községekben községi védőnőt, a kisebb községekben pedig közösen ícörvédonőf kellett alkalmazni. A helyi rendelet szerint a helyi védőnőkre a törvényhatósági biztosok (orvosok) ügyeltek fel, akik mellé törvényhatósági védőnőket kellett beosztani. Az országos irányítást országos biztosok végezték a melléjük beosztott központi védőnőkkel. A Belügyminisztérium az országos védőnői intézmény működését részint állami, részint társadalmi költségből kívánta fedezni. A kiadásokhoz hozzá kellett járulni a törvényhatóságoknak is. A védőnői munka társadalmi támogatására minden törvényhatóság területén a rendelet szerint meg kellett alakítani a törvényhatósági anya- és csecsemővédő egyesületet, amely a Stefánia Szövetség szervezetébe tartozott. Ez a szervezet egyes községekben fiókegyesületeket, fiókszövetségeket hozhatott létre.

31 A társadalmi segítő munkába a V.K.M. útján bevonták a tanítókat, az egyházi hatóságok útján pedig a lelkészeket. Tőlük vártak pontos és valóságos népességi adatokat a születésekről, a halálozásokról, az életviszonyokról, a csecsemő- és gyermekhalandóságról. Az esetleges visszaélésekről, amely főként a magzatelhajtásban és az egygyermek-rendszerben nyilvánult meg, tájékoztatniuk kellett a közigazgatási hatóságokat. De maguknak a közigazgatási dolgozóknak is figyelemmel kellett kísérni a népesedési adatokat. Állandóan szemmel kellett tartaniuk a terhes anyák,