Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Sándor László: Adatok a baranyai népoktatás történetéhez 1770-1848

19. Sumony 1793 7 X 2 50,32 M. 20. Szajk 1826 9X5 161,76 N. 21. Szászvár 1824 13 X 4 186,93 M. 22. Szebény — 10 X 6 215,68 M és N. 23. Szentiván 1819 17 X 3 183,33 M. 24. Szulimán 1826 13 X 4 186,93 M, N és I. 25. Szűr 1819 9 X 5 161,76 N. 26. Vásárosdombó 1816 12 X 5 215,68 M. 27. Versend 1823 13 X 4 186,93 N és i 28. Véménd 1787 8 X 4 115,03 N és I. 29. Véménd 1814 7X3 75,49 N és I. 30. Villány 1825 20 X 3 215,68 N és I. Az iskolákat általában egybeépítették a tanítói lakkal, legalábbis Baranyában 75—80 %-ban ez figyelhető meg. Az épület anyaga többnyire fa volt. Az iskola homlokzati stílusa nem ütött el a korabeli népi építészettől, annak sajátságait igyekezett követni. Az 1780—90-es években kezdett elterjedni a tégla használata, vályog és égetett formában egyaránt, de a tető továbbra is zsúpból, zsindelyből és nádból volt. Komolyabb építmények csak az 1820-as években készültek, amit például a 200 tanuló befogadására alkalmas versendi iskola is igazol. A község korábbi iskolája alap nélküli sártéglából állt, rossz állapota miatt nem lehetett használni. Faszerkezetét a szú teljesen átrágta, a rögzítőlécek összetörtek, a tanulószoba átjáróját alá kellett polcozni. Az új iskola ezzel szemben lábazattal ellátott, tömbalakítású építmény, melynek pillérosztása és homlokzata szimmetrikus elrendezésű. Maga az épület horizontális jellegű, amit az árnyékkeltő falazott ereszpárkány is hangsúlyoz. Az új iskola építési költsége 3615 Ft 59 krajcárba került. Érdekessége, hogy a latin nyelvű iratok mellett a régi épületnek és az új iskolának is megmaradtak a tervdokumentációi.

23 Az iskolák építésének anyagi fedezetét legtöbbször saját erőforrásaiból maga a község vállalta. Előfordult azonban, hogy a püspökség, a káptalan, egy-egy uradalom vagy földesúr is jelentősen hozzájárult az „intézmény" felállításához.

24 Tudjuk, hogy a bólyi, pécsváradi, üszögi uradalmak is rendszeresen segítették a községeket iskolaépítési terveikben. Egyes adatok arra engednek következtetni, hogy a Magyar Királyi Helytartótanács is nyújtott pénztámogatást ilyen esetekben.

25 A baranyai népoktatás történetének korszakunkban vizsgált tényszerűsége megkívánja tőlünk, hogy a ludi magisterek, praeceptorok, subdocensek és instruktorok sajátos helyzetének elemzésével is foglalkozzunk néhány gondolat erejéig Az „oskolamesterek" vagyoni állapota lakóhelyenként más és más volt. Ennek magyarázata összefüggésbe hozható a község gazdasági mutatóival, az ott élő népsűrűséggel, a falu nemzetiségi összetételével, a közösség tudatszintjével és természetesen a tanítók iskolai végzettségeivel is. A tanítókat a község elöljárósága választotta a lakóhely illetékes tanfelügyelőjének és a helyi egyházi vezető közreműködésének a segítségével, míg a segédtanítókat, amennyiben arra szükség volt, a mesterek alkalmazták és fizették. Ha egy község rendelkezett tanítóval, az még nem jelentette azt, hogy ott színvonalas oktatásról volt szó. A megyei tanítóképzés a 18. század végén és a 19. század elején igen kezdetleges szinten állt.

26 Sok közöttük a triviális iskolát végzettek száma, és társadalmilag sem tar10 B. HELYTÖRTÉNETlRÁS 1977. 145