Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)

rendel nekik. Továbbá meglátogatja az összes chyrurgusokat, megvizsgálja orvosságaikat és eszközeiket. A betegek pedig bármely járásból jöhetnek hozzá Pécsre, ami azért is hasznos, mert a betegségek lefolyását figyelemmel kísérheti, orvosságot adhat, hisz helyben van a patika, és kioktatja betegeit ezek helyes használatára. Helytartó tanácsi rendelet írja elő, hogy ,,Physici Históriám naturalem colant", vagyis, hogy az orvosok figyeljék az ellenőrzésük alatt álló területek növény- és állatvilágát, ásványait, és ha e téren valami különösen érdekeset találnak, pontosan leírva jelentsék a budai egyetem múzeumának, másokat pedig gyűjtsenek össze, és küldjék el megyéjük gimnáziumainak, hogy Magyarország természetrajzának szemléltetésére szolgáljanak.'

4 Patkovics ezt sem vállalja, mert — mint megindokolja — a természet tanulmányozása (stúdium históriáé naturalis) egész embert kíván, és az ilyen irányú tevékenység fáradhatatlan és töretlen munkát igényel. A gyakorló orvosok sohasem tudják Magyarország természetrajzát feldolgozni. E célra külön embereket kellene alkalmazni, akik kizárólag ezzel a tudománnyal foglalkoznak, és mindegyikük több megye területén kutat. Meg kell említenünk végül az orvoshiány okai között azt a tényt, hogy az orvosok a társadalmi ranglétrának meglehetősen alacsony fokát foglalták el. Egyáltalán nem volt tekintélyük. Nemes emberhez méltatlan volt az orvosi pálya még a felvilágosodás korában is. Rengeteg tanulás, sok munka, és mégis: amikor egy fiatal nemes — Bene Ferenc — szülői beleegyezés nélkül iratkozott be orvostanhallgatónak, apja azt kérdezte tőle: ,,Igaz-e fiam, hogy hóhérlegény lett belőled?""' (1794). Csapó József Somogy megyei fizikus (szül. 1786) már nagy hírű tudós ember volt, amikor az alispán így sértette meg: „Hallgasson maga szolga!" És amikor erre Csapó azt válaszolta, hogy mindketten „szolgálják" a megyét, az alispán azzal torkolta le, hogy igen, de ő „becsületből", az orvos pedig „pénzért". Csapónak erre is megvolt a válasza: „Mindenki azért szolgál, amije nincs". Hanem azért mégis hintóba ült, Bécsbe hajtatott, és napok alatt szerzett magának nemességet.

76 A társadalmi megbecsülés hiánya valószínűleg anyagi vonatkozásban is éreztette hatását. Patkovics a saját fizetésének (évi 600 forint) kedvező, vagy kedvezőtlen voltáról nem tesz említést, de a megyei sebész évi 350, és a bábák évi 100 forint fizetését kevésnek tartja. Ennyiért jó szakembert nem lehet kapni. A kérdést — úgy látszik — országosan akkor még nem rendezték, a megoldás a hatóságok hatáskörébe tartozott. Irányelv az volt, hogy a gyógyítással foglalkozók „munkájukhoz méltó" díjazást kapjanak, ezenkívül azonban a helyi fizikusnak tisztességes évi fizetése (honestum stipendium annuum) is legyen. Érdekeiket mindenesetre védi a gyakorlat, mert az elhalt betegek örökségéből minden más hitelezőt megelőzve az orvosi és a gyógyszer költségeket kell kiegyenlíteni.'

7 így tehát Patkovics — és a többi orvos — évi 600 forint „tisztességes stipendiumán" kívül egyéb jövedelemmel is rendelkezhetett, de ennek összegéről — természetesen — nem lehet tájékoztatást kapni. Az orvosok segítő társai a sebészek. Képzettségük alacsonyabb, mint az orvosoké, de valamelyik egyetemen szakvizsgát kell tenniök sebészetből, szülészetből, valamint lehetőség szerint állatgyógyászatból, és ott, ahol orvos vagy gyógyszertár nincs, kisebb méretű házi patikával is el kell őket látni.

78 Fő feladatuk — mint foglalkozásuk neve mutatja — a sebek gyógyí-