Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)

tása és az operáció. Ez utóbbi annyira, hogy közreműködésüket az orvosoknak is igénybe kell venniök. Súlyos esetekben viszont ők is kötelesek az orvos segítségét kérni — ha lehet. Járványok idején éppen úgy éjjel-nappal készenlétben állnak, mint az orvosok. Belső betegségeket ugyan nem szabad gyógyítani, de ha nincs orvos a közelben, ártalmatlan orvosságokat rendelhetnek. Orvosságok készítésétől tartózkodniok kell, de csak ott, ahol gyógyszerész nincs.

79 Gyakorlatilag tehát — ha a rendelkezéseket „rugalmasan" értelmezik — elég széles hatáskörrel rendelkeznek, ennek megfelelően felelősségük is elég nagy. Ezek a Norma előírásai. A megyei és járási sebészekkel szemben — ezt már Patkovics jelentésében olvashatjuk — további követeléseket is támasztanak a hatóságok. Megyei sebészként a többinél képzettebb és jártasabb szakembert alkalmaznak, aki az orvos távollétében, vagy egyéb akadályoztatása esetén nagyobb műtéteket is elvégez, és a szürkehályog (Cataracta) eltávolításához is ért „mert ez a betegség itt igen gyakori". Végül képzett szülész is legyen. De ilyen embert igen nehéz kapni, hacsak fel nem emelik a fizetését. A járási sebészek feladatai közé tartozik a sebészi teendők elvégzésén kívül a sebészek és bábák nyilvántartása, továbbá név szerinti kimutatás készítése azokról a betegekről, akiket ingyen kezeltek. A megyei szolgálatban álló sebészek személyi állománya 1783-ban 6 fő. Közülük egy megyei, 350, és 5 járási chirurgus 150 forint évi fizetéssel. (Pécsnek külön orvosa és sebésze van.) Hogy ez a 6 fő kevés, elég, vagy viszonylag kedvező ellátottságot jelent, továbbá, hogy szakképzettség szempontjából mennyire felelnek meg a követelményeknek, arra nem utal a jelentés. Csupán annyit mond, hogy ez a fizetés kevés ahhoz, hogy anyagi gondok nélkül élhessenek, a sebészi, orvosi és állatorvosi könyveket beszerezhessék. Nagyobb fizetésért bizonyára lehetne járatosabb szakembereket is kapni, akik a katonaságnál hosszabb ideig praktizáltak, és nyugalmasabb helyre vágynak, továbbá ha lakást biztosítanának számukra, végül ha —legalább a tehetősebbektől — díjat is kérhetnének. A jelentés fogalmazása arra utal, hogy nem nyomorognak, de helyzetük jobb is lehetne. Három évvel később, 1786-ban, a kérdésekre adott feleletek szerint az akkori 6 sebész: éspedig a szentlőrinci járásban (Bükkösdön) 1, a mohácsi járásban (Mohácson) 2, a siklósi járásban (Siklóson) 2 és a baranyavári járásban (Bolyon) 1 fő, valamennyi jó szakember. Patkovics szűk szavú tájékoztatásánál részletesebb képet kapunk a vármegye sebészállományáról a községek viszonyainak leírásából, amelyben a parasztokról szóló fejezet 112. kérdése úgy hangzik, hogy „van-e a községben, vagy hozzá közel chirurgus, és ez tett-e vizsgát egyetemen?" A feleletekből kiderül, hogy a baranyavári járásban van 7, ebből képesített 2, hegyháti járásban 4, ebből képesített —, mohácsi járásban 13, ebből képesített 4, pécsi járásban 1, ebből képesített —, siklósi járásban 6, ebből képesített 1, szentlőrinci járásban 2, ebből képesített 1. összesen 33, ebből képesített 8.