Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)

2. Az egészségügy személyi ellátottsága A megye egészségügyi szervezetének személyi állományáról Patkovics kétszer tesz jelentést: 1783-ban,

71 és 1786-ban.

72 A létszám egy fő eltéréssé! ugyanaz: Orvos 1783-ban 1 fő 1786-ban 1 fő Sebész 1783-ban 6 fő 1786-ban 6 fő Bába 1783-ban 2 fő 1786-ban 3 fő Gyógyszertár 1783-ban 1 1786-ban 1 Ezek a számok azonban csak az orvosokra és a gyógyszertárakra vonatkozóan tükrözik a valóságos helyzetet, a sebészek és bábák közül csupán a megye által alkalmazottak számát tüntetik fel. Rajtuk kívül igen sokan folytattak ,,magán praxist". Ezekről alább részletesen szó lesz. Az orvossal való ellátottság — úgy látszik — az átlagosnak felel meg. Említettük, hogy az egy megye — egy orvos rendelet már 1752-ben megjelent, de még 20 évvel később is sok megye volt orvos nélkül, főként a perifériákon (Bereg, Ung vm. stb.), vagy képesítés nélkülieket alkalmazott (Pozsony, Sáros stb.). Lehetséges persze, hogy a Felvidéken a megyék a városi orvosok szolgálatait vették igénybe. Az orvoshiány fő oka, hogy Magyarországon 1770 előtt nem volt orvosképzés. A különböző nyugati egyetemeken sok magyar orvostanhallgató tanult, de nem elég. Másik ok, hogy az orvosi teendők ellátása rengeteg munkát jelentett. Mint fentebb láttuk, az orvos hatáskörébe tartozott, hogy álalában őrködjék a megye lakosainak egészségén, ellenőrizze a levegő tisztaságára vonatkozó rendeletek végrehajtását, járványok és állatvész esetén orvosságról gondoskodjék, minden erejével törekedjék a betegségek terjedésének megakadályozására és leküzdésére. Bábákat vizsgáztasson, és ezek, valamint a sebészek és gyógyszerészek munkáját ellenőrizze. Ahol nincs gyógyszerész, ennek a munkáját is köteles ellátni. Aztán persze olyan kötöttségek, amelyek az orvosi hivatással már akkor is együttjártak: lehetőleg a megye székhelyén lakjon, a megye, vagy a város hatóságainak tudta nélkül ne legyen távol lakhelyétől, ne éjszakázzon házon kívül, vagy ha erre kénytelen, mondja meg, hol tartózkodik, hogy mindig megtalálható legyen. Az pedig természetes, hogy a betegeket, akik hozzá fordulnak, egyforma gondossággal kezeli, akár szegények, akár gazdagok, mégpedig ingyen.

73 Ezeket a feladatokat Patkovics az orvosi munka természetes velejáróinak tartotta, és jelentésében nem tesz rájuk észrevételt. Kifogásolja ellenben azt a rendelkezést, mely szerint a megyei orvosnak minden községet meg kellene látogatnia évente legalább egyszer. Ez azonban lehetetlen — írja — mert ha leszámítjuk a vasár- és ünnepnapokat, tekintetbe vesszük a fogatokra való várakozást, a kedvezőtlen időjárást és az útviszonyokat, a látogatásra községenként egy nap sem jutna, már pedig ennyi — különösen nagyobb helységek esetében — nem is elég. De a betegségek elleni küzdelem szempontjából sem lenne semmi előnye, mert csak felületesen figyelhetné őket. Végül, ha az orvos ellenőrző körúton van, és valamelyik másik vidéken járvány tör ki, hosszú időbe telik, amíg megtalálják stb. Megteheti, és megteszi ellenben a medikus, hogy minden járást meglátogat, a bábákat 2—3 helyre összegyűjti az egész járásból, kioktatja őket a szükséges tudnivalókról. A segítségre szoruló betegeket megvizsgálja, és orvosságot