Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)

ken mindenkori füstéi bővelkedő tüzet tarthasson ... az füstöllye minden nap és gyakran a' házat fenyő maggal, fenyő fával, nem különben tömjénnel, jegenye fával, sárga gyantával, psillion (?) fűvel és majorannával, avagy pestisre alkalmazott füstéi. Téglát is lehet megtüzesíteni, és arra rósa, ruta, avagy pestisre alkalmazott etzetet. . . öntögetvén, az által méreg ellen való gőzölgést indíthatni ..." A füstölés, vagy gőzölés előtt hasznos a szobákat szellőztetni, de általában is ,, . . . az nap kelet és észak felé való szobákban lévő ajtók, ablakok, szép tiszta üdőben dél előtt és utánna egynéhány óráig nyitva lehetnek, bé kell pedig azokat zárni, mikor ködös, nedves és tisztátalan az aer. . ."

/l9 Ezekből az idézetekből kiderül, hogy az egészségvédelem ma is érvényes alapformáinak ismerete évezredes múltra tekint vissza, jóval megelőzte tehát a 18. századi kormányprogramot. Mégsem mondhatjuk, hogy a hivatalos rendeletek feleslegesek voltak, mert nem tudjuk, hogy a gyógyítás és védekezés mennyire érvényesült a gyakorlatban az ország, illetve az egész birodalom területén. Baranyában különösebb panaszra nem lehetett ok, hiszen Patkovics jelentése nem enged az egészségügy szempontjából kedvezőtlen viszonyokra következtetni. Ez a negatív bizonyíték, továbbá, hogy — mint a későbbiekből kitűnik — a megye gyógynövényekben elég gazdag, úgyszintén, hogy ezeket a növényeket gyógyászati célokra fel is használták, magyarázatul szolgál arra, miért volt elég egyetlen gyógyszertár az egész megyének. Négy kérdés vonatkozik a forrásvizekre. A kérdések háttere, hogy a fürdők és gyógyvizek kedvező hatását a 18. században már ismerték. Perlici írja, hogy ,,a külső tagok erősítésére jók a külső fürdők, kivált ha vasas, gálicköves, vagy timsós vizekből állnak a források, vagy meleg vizekből, mellyek által a szegények sokszor hathatósabban meg erősödnek, mint más eszközök által, sőt hideg forrásokban való fürdők is erősítés-képpen használhatnak a szegényeknek, kivált nagy erős munkák után . . ."

50 Linzbauer pedig közöl egy 1783. február 17-i kelettel megjelent helytartótanácsi rendeletet, mely szerint minden gyógyvíz a birodalom határain belül, ideértve Magyarországot és Erdélyt is, minden nemű adó alól mentes, csak aki 1000 korsó, vagy vödörnyit, vagy ennél többet akar külföldre vinni, annak kell 3 arany ,,prémium"-ot fizetni. Majd ezt a rendeletet két évvel később azzal egészítik ki, hogy nemcsak a vizek, hanem az edények is — amelyekben szállítják — adómentesek.

51 A háztartási és gyógyvízviszonyok — mint az ilyen irányú kérdésekre adott válaszokból kiderül — kedvezőek. Eltekintve persze azoktól a fentebb említett egészségtelen vizektől, amelyekből az állatokat itatni nem lenne szabad. A kútvíz jó és elég, panasz a fizikushoz rájuk nem érkezett. A forrásvizeket nagyobb mértékben is ki lehetne használni, de a községektől többnyire távol vannak. Találhatók melegforrások is. Ezeket az orvos a tudomány szabályai szerint megvizsgálta. Kéngőzt talált bennük, amely azonban mesterséges hevítésre csaknem teljesen elpárolgott. A lakosok használják, de csak kevesen. Rendszerint kocsmáros viseli gondjukat, ami szakszerűség szempontjából hátrányos, mert az illető nem chyrurgus. Gyógyvizek is vannak, a fizikus ezeket is megvizsgálta. Közönséges sót, glaubersót, meszet, alkaliás sókat talált bennük. Ezekkel a lakosság nem igen él. A gyógyítás történetének a kutatói számára érdekes lehet a forrásnak az a kérdése, hogy vannak-e gyógynövények, és hogy ezeket felhasználják-e. 8. B. HELYTÖRTÉNETÍRÁS 1977. 113