Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)
TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)
Feleletként Patkovics nem kevesebb mint 159 gyógynövényt sorol fel, amely Baranyában megtalálható, és gyűjtik őket gyógyászati célokra. A ,.felsorol" kifejezés azt jelenti, hogy 159 növény nevét közli latinul, de azt nem mondja meg, hogy milyen betegségeket gyógyítanak velük. Nem tartozik tárgyunkhoz, és a terjedelem korlátai sem engedik, hogy gyógyszerként való alkalmazásukat — más források alapján — ismertessük, de az talán nem lesz felesleges, ha példaként (és kuriózumként) néhánynak a felhasználását Melius Juhász Péter Herbáriuma 52 és Diószegi Sámuel Orvosi Füvészkönyve 53 alapján, meg — ahol lehet — a fejlődés szemléltetése végett, a kettőnek az összehasonlításával megemlítjük. A névsort azonban leközöljük. 54 Vannak olyanok, amelyeknek különféle betegségek elleni gyógyító hatását évszázadokig — talán évezredekig — vallották és ma is vallják. Ilyen pl. a fehér és fekete üröm (a névsorban Absinthium és Artemisia) különféle fajtái. Már Dioskorides (i. sz. 1. sz.) — és persze Melius — mondja, hogy ha a fehér üröm, vagy nesitfű magját ételben és italban szedjük, vagy ha borban főzzük, minden ,,Galiztát" megöl. 55 Diószegi ugyancsak említi a giliszták elleni hatását. 56 Napjainkban pedig Rápóti sorolja fel a fehér és fekete ürmöt a bélféreg-űző orvosságok között. 57 A Herbáriumban olvashatjuk, hogy a ,,Varadicz"-ból és a „bárány üröm"-ből „igen jó" szüretkor bort csinálni. Az Orvosi Füvészkönyv szerint az ürmösbor „igen jó" gyomorerősítő. Azt talán szükségtelen megemlítenünk, hogy ez utóbbi fogyasztása napjainkban sem ismeretlen, és nemcsak „Galizta"-űző hatása miatt, Melius szerint „ha fáratt embernek feredőt . . . csinálsz a fekete ürömből, igen megkönnyebbül .. ." és ebben Diószegi egyetért vele. Sárgaság, különféle májés gyomorbántalmak, valamint gyermekbetegségek ellen a 16. és 17. században egyformán használják. A 16. században egyes női betegségek ellen is alkalmazzák: borban, mézzel, szerecsendióval megfőzve az „Asszonyállatnak" méhét megnyitja, melegíti, vérét „kitisztittya". A megholt gyermeket, vagy a gyerektartó burkot kihozza. Ez utóbbi hatásokat Diószegi már nem említi. Az ökörfarkkóró (Versbascum) gyógyító erejébe vetett hit hasonlóan hoszszú életű, de felhasználása az idő folyamán többet változott, mint amazé. Plinius (i. sz. 1. sz.) rutával összefőzve kígyó és más féreg kiűzésére ajánlja. De ugyanebben az időben másfajta betegség ellen is használják: levele törve, disznóhájjal összefőzve és belőle kenőcsöt csinálva „jó orvosság, ha Gutta üt tégedet vele kenni. Megpróbálta eszt Dioscorides . . ." Ezek mellé harmadik jellegzetes felhasználási módja lett a 16. században, hogy kozmetikai szerként is alkalmazták: a szagos ökörfark virágának vize „igen jó az Friss Aszszony népec ortzaiát vele mosni. Rút sömörgés fekete haluansagot el törül az ortzárol". És még sok más betegség ellen is jó: belsőleg használva, borban kifőzve hideglelés, vérhas, vesekő, hurut, torokfájás ellen, külsőleg pedig daganatok („alfél", szem) gyógyítására. 58 Diószegi ezek közül a vérhas, köhögés, torokfájás, mellfájás és aranyér ellen tartja hatásos orvosságnak. 59 Napjaink felfogása, hogy a köhögést gyógyítja, és hajgyökér erősítőszernek alkalmas. 60 A borsfű ókori felhasználásáról nem történik említés, de a 16. századtól napjainkig élnek vele a fentiekhez hasonlóan részint azonos, részint különböző betegségek ellen. A gyomor és bélműködést elősegíti: gyomrot melegít, tisztít, erősít, csömörlést, ételmérgezést megszüntet (Melius); 61 ételt készíteni vele jó, mint a petrezselyemmel, az ételkívánást segíti (Diószegi); 62