Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)

és a cselédes gazdáknak maguk az orvosok ajánlották. így pl. Perliczi Dániel, korának egyik leghíresebb orvosa: „...Ugyan ezen egynéhány féle javaslott, de kinek kinek maga szükségeihez és erszényéhez képest szedendő és szerzendő materiákbul, lehet kiváltképpen Várakban, dominiumokon és falukon a cselédes gazdáknak egy kis házi Patikátskát magoknak készíteni, és esztendőnként magok, szolgáik, cselédeik és jobbágyaik számára megújítani, mint hogy szoktak is külső országokban az jó gazdák, kivált falu helyeken, maguk és cselédeik számára egy bótotskába mindenféle szükségre ilyen eszközöket készen tartani . . ."

47 Igaz, különféle címen rengeteg „Orvosi könyvetske" és „Házi patikátska" jelent meg nyomtatásban, de ezek nem az orvostudomány legújabb vívmányaival ismertették meg az olvasót, hanem a nép által használt gyógyító erejű füveket és ezek hatását sorolták fel. Jó példa erre az ismeretlen szerző által írt „Házi különös orvosságok . . ." egyik receptje, mely szerint „Béka, vagy kígyó a' kiben vagyon. A pallagi Rósának a tövét és körösfa külső haját, fekete Rutát kenyér haj alatt főzze meg etzetben, azt igya . . ."

48 Tudva, hogy egyrészt az emberi torok, másrészt a kígyók és békák méretei az utóbbi néhány évszázad alatt nem igen változtak, aligha lehet kétségünk az iránt, hogy ezt a betegséget és gyógymódját nem valamelyik kórházban fedezték fel tudós orvosok. Nyilván a néphagyományban szerepelt az orvossággal együtt, ki tudja mióta. Akár a betegségek „gyógyszeres" kezelése: régóta — mondhatjuk, ősidők óta — ismeretes a „Pestissek és egyéb mérges nyavalyák elleni „Praeservatio" is. Leghatásosabb védekezési mód a fentebb már ismertetett hivatalos felfogáshoz hasonlóan „az aer tisztítása", csak sokkal régebbi. A levegő szennyeződésének megakadályozása, vagy megszüntetése egyrészt a „Fő Magistratus" feladata. Ennek kötelessége elrendelni és ellenőrizni, hogy a sáros, semlyékes helyeket feltöltéssel kiszárítsák, a medreket tisztítsák, bővítsék, szélesítsék, a kiszáríthatatlan sáros, büdös vizeket megtisztítsák, és tiszta vizet vezessenek beléjük, az utcákról sarat, állati hulladékot takarítsák el, a szennyes vizekben szüntessék meg a kenderáztatást, a kutakat minél többször merjék ki, „mivel sok seculumoknak experientiája tanítja, hogy a Pestis ellen hathatósabb elementumok nincsenek a víznél és a tűznél ..." ,, . . . Füstöléssel az aert megtisztítani minden orvoslások között a legrégibb szokás, Már Hippokrates is használta Athénben . . ." Másrészt azonban a lakóhelyek, házak levegőjének, a „belső aer"-nek, a tisztán tartása társadalmi feladat. „Arra való nézve szükséges, hogy ki ki minden tisztátlanságtul csinossan tartsa a maga házát, szobáját, komoráját, konyháját, pitvarát, grádicsát, padlását, udvarát, és az moslékok ki folyására rendeltetett tsatornákot. . . Az mérges Aernek megtisztítására nem egészen nagy költségű, vagy sok féle illatú füstök szükségesek... Azért az melly szobákban és komorakban kémények vannak, úgy a konyhákban és udvarokban is, hasznosan rakathatni magas és gyalog fenyő, eger és nyír fából való tüzet, sőt az tiszta puskaporból kevés számban, vagy úgy szárazon, vagy egy kevéssé nedvesítve gyakorta csinált füstölések is az aernek mérges gőzölgésektül való megtisztítására igen hasznosak. Némely közrendű emberek az puskaport az dohány közben egyvelítvén, annak füstivel hasonló mérges üdőkben hasznosan éltek. A' mint is ki ki, a' ki dohányzáshoz szokott, illyen üdőkben continuálhatja azzal való élését. A' kinek pedig annyira való költsége nincsen, hogy házában az nevezett helye-