Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1977. (Pécs, 1979)

TANULMÁNYOK — FORRÁSKÖZLÉSEK BARANYA TÖRTÉNETÉRŐL 16 — 20. század - Taba István: Baranya megye egészségügyi viszonyai II. József idején (1786)

is állandó készültségben kellett lenniök, és az orvosságot éjjel-nappal ki kellett szolgáltatniok.

42 A járványok, betegségek elleni küzdelem persze országos méretekben is folyt, hiszen a rendelkezések érvénye az egész birodalom területére kiterjedt, legfeljebb az orvoshiányon nem lehetett segíteni. A harc ez utóbbi nehézségek ellenére eredményesnek mondható, hiszen — Mitrofanov megállapítása szerint — II. József uralkodása alatt egyetlen erős és veszélyes járvány sem volt még Magyarországon sem, amely pedig közel volt Törökországhoz, minden ragályos betegség gócpontjához.

43 Állatvész esetére külön rendelkezik az 1785. május 16-án kiadott „Instructio officiosa", mert az állatok közti járványok a lakosság egészségét is veszélyeztetik. Ezért „az egészségnek legközönségesebb állapotjára nézve kell vigyázniok (ti. az orvosoknak) a ragadozó nyavalyákra, a marhák dögére . . . s mind azon elöl adandó állapotokra, mellyek valamikép a levegő égnek tisztátalansága és az eledeleknek egészségtelen volta miatt betegségeket okozhatnak."

44 A járványok elleni preventív intézkedések ma is helytállóak, legfeljebb a betegségek változtak, és az ellenük való védekezés intézményei és szervezetei épültek ki. Annál meglepőbb a gyógyszeres kezelés lehetőségeire és méreteire adott válasz. Eszerint az egész megyében egyetlen gyógyszertár van, és ez a gyógyszerek bőségét tekintve e.'ég. Egyetlen gyógyszertár készlete egy egész megyének! Rövid feleletét Patkovics nem magyarázza meg. Nyilván ezért, mert kortársai a magyarázattal anélkül is tisztában voltak. Ez pedig az, hogy nemcsak a kormánynak és a hatóságoknak volt népegészségügyi politikája, hanem magának a népnek is. Az önvédelem, a védekezés a betegségek ellen sokkal nagyobb múltra tekint vissza, mint amikor a hivatalos egészségügyi politika kezdődött. Bizonyos állati termékek, főként azonban a növények gyógyító erejébe vetett hit ősrégi, és még ma is tart. A 16. században még alig volt gyógyszertár Magyarországon, mert a betegek nem sokra becsülték a gyógyszereket. Legfőbb orvosságuk a fokhagyma és a bor volt. A megállapítás második része túlzás, az első azonban szinte századunk kezdetéig helytálló. Ennek részben anyagi okai voltak. Mert igaz ugyan, hogy „a mostan ditsőségesen uralkodó Koronás Király Urunk . . . bölts rendelkezéseket tett légyen . . ." hogy minden megye és város tartson orvost és patikát, de „némelly szegény sorsuak, s érték nélkül valók orvosi szereknek pénz által való megszerzésére nem mindenkor elégségesek. Ez okból ezen Orvosi Könyvetske

45 tsak azért készült, hogy a pusztai szegény sorsú Ember egy vagy másféle nyavajájában a mindenütt ez Országban könnyen fel található Füvek és Virágok által is a mennyire lehetséges, magát orvosolhassa . . ." De nemcsak anyagi okok miatt részesülnek előnyben a házi gyógymódok. Egy 19. századi gyógyítókönyv szerzője — Ferber József — írja, hogy ,, . . . mennyivel egyszerűbb és ésszerűbb a régi jó empirikus szereket felhasználni, mint a drága patikaszereket vásárolni. Az élet és az erő a növények nedveiben van, ezt kell felhasználni, és a beteg egészséges lesz . . ."

46 A gyógyításnak ez a módja volt általános nemcsak az alsó, hanem a vezető társadalmi rétegekben, és nemcsak hazai, hanem európai viszonylatban is. A leggyakrabban használt növények (kamilla, hársfalevél), minden paraszt háztartásban megtalálhatók voltak, mint ma. A gyógynövények nagyobb méretű gyűjtését, egész házi patikák berendezését az uradalmaknak