Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kopasz Gábor: Mohács város igazgatásának fejlődése
hács városában a földesuraságot sem a bolti, sem a mészárszéki haszonvételek nem illetik meg. Ezért utasította a városi tiszti ügyészt, hogy a kolbászárulás haszonbérbe adásától az uradalmi tiszttartót tiltsa el. 29 Meg akarta váltani az uraságtól a város a szőlődézsmát is. Mivel a szőlődézsmát „egy kapás szőlő" területi egység szerint állapították meg, a szőlődézsma megváltás tárgyalása során arról tanakodtak, hány barázda szőlő, illetve mekkora terület számítható az egy kapás szőlő fogalmába. A választott közönség közgyűlése felhívta a belső tanácsot, érdeklődjék a vármegyénél, hogy az egy kapás szőlő fogalmá'ba mekkora szőlőterület számítható. 30 örömmel fogadta a város, amikor a földesura arról értesítette, hogy a kukoricadézsma megváltásába beleegyezett. Az adóösszeírás alkalmával fel kellett jegyezni a földeket, amelyek kukoricával voltak bevetve. Minden hold kukoricavetés után egy pozsonyi mérő kukoricát kellett dézsmaként az uradalomnak beszolgáltatni. 31 Még a rendezett tanácsú városi szabadalomlevél mohácsi kihirdetésének évében erős összeütközés támadt a városi tanács és a járási szolgabíró között. Barthos Eduárd járási szolgabíró ugyanis úgy szedetett adót a megye pandúrjai segítségével, hogy ez beleütközött Mohács városnak a királytól kapott szabadalmas levelének a rendelkezéseibe. Ezért a város nem is adott helyi pandúrokat a megyei pandúrok kíséretéhez. A tanács véghatározatban nyilvánította ki, hogy így a lakosság bizalma meginog a rendezett tanács igazgatási rendszerében. Erre a véghatározat hátiratán a szolgabíró igen keményen válaszolt a városi tanácsnak: „Nem is várhatván a levél balgatag tartalmát, ezennel felnyitom, midőn azonban Mohács városa tanácsát oly idétlen, sőt merész tettre fakadni látom benne, hogy tőlem cselekvéseimről számot kérni merészel, ezennel visszaküldvén levelét, felszólítom, nyilvánítsa Mohács városa elöljárósága, vajon parancsom akarja-e teljesíteni, vagy nem? Költ Mohács 1841. július 28-án. Barthos m.k. szolgabíró." De a szolgabíró az ügyet még keményebben folytatta. Néhány nap múlva történt, hogy László József városi másodbíró reggel 7 óra tájban még az ágyban feküdt, amikor három megyei pandúr Barthos szolgabíró parancsára László József másodbírót a szolgabíró lakására kísérte, ahol őt mint rabot őriztette. Ilyen szavakkal illette, hogy „te makacs" és azzal ijesztette, hogy a „történetírás mellett" megvasalva kísérteti Pécsre és hogy a város főbírójától kezdve az utolsó tanácsnokig valamennyi elöljárót vasra vereti, a főjegyzőt pedig kiteszi az állásából. A másobíró kérte, hogy a királyi szabadalomlevél nyilvános megsértésével a rajta esett sérelmet a városi tanács orvosoltassa. A városi tanács is a szégyenletes esetet a szabadalomlevél durva megsértésének tekintette. A főjegyző javaslatára azonban a tanács úgy határozott, hogy mielőtt az uralkodónál keresne a város orvoslást, jelentést kell tenni a főispánhoz és az alispánhoz. A rendkívüli tanácsülés a városkapitányt és az ügyészt küldte ki a megyéhez a tanácsi határozat végrehajtására és eljárásuk eredményéről jelentésre hívta fel őket. A jegyzőkönyvekben további nyoma nincs az ügy folytatásának, azonban biztosra vehető, hogy Barthos Ede szolgabíró a következő években ilyen túlkapásokat nem követett el. Egyébként is 1848-ban a vármegye központi igazgatásában már fontos szerepet játszott. Mohács, mivel ekkor már számottevő kézműiparos réteggel rendelkezett, gondot fordított az iparban dolgozók helyzetére. Amikor néhány mészároslegényt a tanács előállított húsmérési visszaélések miatt és kihallgatta őket, kiderült, hogy nem kapják meg azt a fizetést, amelyet a helytartó tanácsi rendeletek előírnak. Sőt egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy nincs is rendes fizetésük, hanem abból élnek, amit el tudnak lopni húsmérés közben. A városi tanács meghagyta a kapitánynak, hogy minden mészárosmestert idézzen be a tanácsülés elé a mészárossegédek fizetése