Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Bezerédy Győző: Mohács gazdasági és társadalmi szerkezete a XVIII. század második felében
lyásuk a belső tanácsban. 1790-ben ismét napirendre került a birkatartás ügye. A városbíró a tanácsban feltette a kérdést; hogy mivel „már az tavasz lassankint magát szépen mutogattya" és a juhos-gazdák elkezdik a legeltetést, kihajthatják-e állataikat a szigeti legelőkre? A tanács válasza határozottan elutasító volt 28 . Két hét múlva azonban újból kénytelen volt a tanács még egyszer foglalkozni ezzel a kérdéssel. Ekkor elhatározták, hogy abban az esetben, ha juhos-gazdák állataikat a határból kihajtják a Domesticatióba pénzt az állataikért nem kell fizetni: „Mi az múlt 21-dik Februáriusban tartott sessió alkalmatosságával a juhok eránt hozatott sententia melől el nem állunk, seőtt továbbis azt kíványuk, hogy az juhos Gazdákra Város Domesticája részére pénz ki ne vettessék, ha az juhos Gazdák a juhaikat a határbúi kihajtyák, mellyre is a juhos Gazdák reá állottak, most reánk jövendő Húsvét Napját Terminusul kikérvén, hogy akkorra helyet keresnek, ahová hajtani fogják." 29 Mindezen határozatok ellenére a juhok száma a század végéig állandó emelkedett. Ebben szerepet játszott a francia háborúk gyapjúkonjunktúrája is. Az összeírásból nem lehet megállapítani a kecskék számát, mivel azokat a juhokkal együtt jegyezték fel. Számuk nem lehetett azonban kevés, a szerbek ugyanis igen kedvelték, elsősorban a teje miatt. Tartását a város épp úgy tiltotta, mint a birkáét: „Attyim Ninko által mohácsi határban több 50 kecskének tartása eránt az városiak megkérdeztettek, kik is feleletet attanak, hogy jövő szent Mátyás vásárkor mindnyáját eladja és ne többet 3-nál, melyek is egyedül conscriptióba felírattak, tartani ne merészeljen, ellenkező esetre a határbul kiirtassanak, és semmiképpen a határban azok legeltetése meg ne engedtessék." 30 Jelentősen emelkedett a sertések száma is. Az állatokat kizárólag makkoltatták. Bizonyos korlátozásokat itt is életbe léptettek. Már szóltunk arról, hogy igyekeztek a városból kitiltani azokat. Egyes helyeken lerontották az ólakat is. 31 A városnak rengeteg gondot okozott a határában és főleg a szigeten levő óriási legelőterület megvédése. Igyekezett szabályozni a legeltetést is. 32 Az állatállomány gyarapodására mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a forspontozásra a városnak külön marhái voltak, nemkülönben külön hajóvontató hámoslovakat tartottak. 33 1791-ben a város számadáskönyvében a következő állatállományt jegyezték be: Valójában ezek az adatok is épp oly bizonytalanok, mint a conscriptionális adatok. A szigeten számlálatlanul legelő állatok hozzáadásával az állatok száma a század végén a következő lehetett: ló 850-900 db, szarvasmarha 600—650 db, és sertés 450—500 db. Le kell azt szögezni, hogy a parasztgazdák igazi gazdagsága az állatállományukban rejlett. Mohácson az állatállomány nagysága teljesen független volt a szántóterületek nagyságától. Kisebb földet birtokló jobbágy nagyobb állatállománnyal is rendelkezett. Az állatállomány rohamos fejlődésében szerepet játszott a napóleoni háború konjunktúrája is, aminek következtében a szigeti szarvasmarhát a mohácsiak igen jó áron tudták eladni. 35 Vizsgáljuk meg az egyes gazdák állatállományát az 1778. évi összeírás alapján. Az Ökrösgazdák száma 65 volt. Ezek zömében két ökörrel rendelkeztek, 10-nek négy és kettőnek egy ökre. Csaknem valamennyien szerbek. Ezzel szemben lovat szekérló nyergesió fejőstehén száraz tehén növendék állat sertés 680 db 98 db 277 db 40 db 268 db 442 db 34
