Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

tani, mégis megbízható fejlődési vázlat építhető fel ezekből Mohács mezővárosról is. Mohácsra vonatkozóan is megállapíthatjuk tehát, hogy a következőkben bemutatott fejlődési pontok abszolút értéke hiányos, de a viszonylatok a valóságot tükrözik. Az összeírás minden évben csak Mohácsra terjedt ki, a szigeten lévő települési formációkban élőket (Kismohács, halásztanyák) nem írták össze. Mindenekelőtt azt tartjuk szükségesnek bemutatni, hogy a mezővárosban házzal, határában telekkel bíró jobbágylakosság hogyan alakult a XVII. század végétől a XVlll. század közepéig :

8/

* Év Jobbágy Házas Hazátlan Év Jobbágy zsellér zsellér össze: 1696 90 90 1711 45 10 — 55 1713 123 24 — 147 1714 114 9 — 123 1715 100 1719 170 11 — 181 1720 102 49 — 151 1721 192 — — 192 1724 199 7 — 206 1727 144 89 2 235 1728 210 30 — 240 1729 144 89 2 235 1732 170 27 4 201 1734 191 31 8 230 1737 189 21 34 244 1741 129 57 41 127 1742 142 65 — 207 1748 174 136 10 320 Mielőtt a kimutatást elemeznénk, egyes kritikus évekkel kapcsolatban megjegyzéseket kell tennünk. A XVII. századi egyetlen adatunkat követően jelentős visszaesést az indokolja, hogy 1704-ben a rácdúlás idején 80 ház pusztult el, s a garázdálkodó szerb csapatok 50 embert megöltek. Ugyanekkor a szerb lakosság elmenekült Szlavóniába. Az 1711 — 1720 közötti jelentékeny emelkedés viszont abból adódik, hogy a Rákóczi szabadságharc bukását követően visszatértek az elmenekült szerbek. 1728-ban Mohácson és környékén a pestis miatt indokolt a 210-ről 144 jobbágyfőre történő csökkenés. A többi évek ingadozására azonban nincs más magyarázat, mint a tanúvallomásokban is bőven dokumentált helyzet: ti. a város és a püspök között folyó küzdelemben igen sokan elhagyták Mohácsot és a hatalmaskodás miatt elmenekültek. Helyükre később mások érkeztek. A zsellérek számának némi ingadozással alakuló, de növekvő száma is ezzel magyarázható. A kiegyenlítődés 1720 utón látható. Nagyon fontos megfigyelés, hogy a zsellérek jelentékeny része az 1730-as évektől a korábban a családban élt fiúkból adódik, akik most kezdték meg önálló útjukat. A zsellérek másik része a szomszéd területről bevándorolt lakosok. A jobbágy családfők és a zsellérek hullámzással ugyan, de a lakosság állandó gyarapodását mutatják. Az összeírt és a családba tartozó fiúk, testvérek, nőtlenek és özvegyek száma hasonlóképpen hullámzó módon, de növekedést mutat. Mohács összlélekszámát 1713—1720 közötti számításunk alapján minimum 400 főre, míg a harmincas években átlag 800, a negyvenes években 1200 főre becsülhetjük. Jelentős a népesség vizsgálatánál a nemzetiség megoszlása is. A módszer a név-