Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

elemzés. A magyar és délszláv nevek elválasztása még biztosnak mondható, azonban bosnyák, sokác, bunyevác, szerb nevek megkülönböztetése nagy nehézségbe ütközik. Gazdasági összeírások lévén, forrásunk a vallást nem jelöli, noha ennek segítségével a szerb és horvát népcsoportok elválaszthatók lennének. Kisebb hibalehetőség elismerésével a magyar, délszláv, német családok száma a következőképpen alakult: Családok számának alakulása Mohácson 1711—1748. évben Év Magyar Délszláv Német 1711 35 20 1715 72 26 2 1720 110 41 — 1721 110 82 — 1724 100 106 — 1728 149 137 — 1729 131 104 — 1732 101 100 — 1734 108 120 2 1737 129 107 8 1741 111 86 10 1748 150 165 A nemzetiségi megoszlás Mohácsnak alapvetően magyar-délszláv jellegére mutat. A magyarság magasabb lélekszáma általában mindvégig jellemző. Vannak azonban évek, amikor az állandó mozgásban lévő népességben a délszláv családok vannak többen. Több év vizsgálata azt mutatja, hogy a magyar és délszláv lakosság arányosan oszlott meg. A vizsgált korszakban a német nemzetiség jelentéktelen. A nevek elemzéséből, továbbá a tanúvallomásokban előforduló be- és kivándorlókra vonatkozó adatokból az látható, hogy Mohács lakossága 1720 és 1750 között már a Magyarországon élő délszláv lakosokból került ki. Elsősorban a baranyavári és a pécsváradi járásból, kisebb mértékben Bács megyei szerb, sokac, bunyevác bevándorlókból. 1696 és 1720 közötti időszakból a rendelkezésünkre álló forrásokból világosan látszik, hogy a bevándorló délszláv népesség zöme a szerb, jelentékeny száma horvát és 2—3 család dalmát nyelvterületről érkezett.

8ü Mind az összeírás anyaga, mind a XVlll. században áttekintett peres anyag a mohácsiak állattartásának jelentőségét húzza alá. A sertés és marhatartás emelkedik ki, de mint erre Andrásfalvy Bertalan sokszor idézett munkájában részletesen kitért, a lótartás is már a korai időszakban nagyjelentőségű volt. Ez elsősorban a Duna menti hajóvontatással volt összefüggésben. Az állattartás a középkortól kezdődően a Szigethez is kapcsolódott. A XVII. században kialakított erdei legelők jó minőségűek voltak. Mind a makkoltatás, mind pedig a fiatal hajtások legeltetése dívott. A század első felében, a rendelkezésre álló adatok, a főbb állatfajtáknál a hullámzó vonalú fejlődést, gyarapodást mutatnak.

80 Az állatok összeírásával kapcsolatban elismerjük, hogy a számok pontosságához kétség fér. Azokat az éveket említjük meg, amelyekről olyan adataink vannak, hogy részben magyarázatot adnak a csökkenéshez. Hangsúlyozzuk azonban, hogy nem az abszolút értékeket akarjuk ezzel helyesnek ítélni, csupán csökkenést és az emelkedést indokoljuk. 1704-ben súlyos csapás érte az állatállományt. A rácjárás