Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

lattartásról. E kérdést alaposan feldolgozó Andrásfalvy Bertalan műveiben a század második felére mutat meggyőző adatokat. Az viszont nincs kizárva, hogy korábban, de a XVI. és XVII. században ennek ellenére biztosan, Mohács szigeten is jelentős állattartás volt. Kismohács a XVII. században lehetett a legjelentősebb település, a török háborúk után viszont már csak 23 kunyhóból állt. Becsült értéke az 1711. évi jövedelmei után mindössze 148 forint 06 krajcár volt. A XVlll. század harmincas éveiben készült részletes összeírás a szigeten nem említett állattartásra vonatkozó adatot.

83 A magasabb helyeken elterülő, nagykiterjedésű tölgyesekben pedig a makkoltatás évről-évre ismétlődött az érte fizetett census lassú emelkedése a szigeten is növekvő sertés és szarvasmarha tartást bizonyítja. A perek és a tanúvallomások, ha szűkszavúan is, de már a húszas évek elején tartalmaztak utalást e két állatfajta növekvő jelentőségére. Mellette a méhészet továbbra is jelentős lehetett. Az évente rendelkezésünkre álló conscriptiókban 1707—1749 között egyáltalán nincs említés a szigeten folyó állattartásról. A szigetet nem írták össze. Valahol, valószínű a pécsi püspöki levéltárban kell a kutatást elvégezni, hogy a sziget történetére is fényt deríthessünk a XVlll. század első feléről. Az mindenesetre tarthatatlan nézet, hogy a conscriptorok nem ismerték a sziget viszonyait. Az uradalom tiszttartójának szép tanyája volt ott, jelentős gazdasággal. Tehát ez is aláhúzza azt, hogy az uradalmi összeírok ismerték, a megyei conscriptorok ugyancsak. VII. A népesség fejlődése és gazdálkodása a XVlll. század első felében a megye gazdasági és regnicolaris összeírásai alapján Kutatóink általában nagy bizalmatlansággal nyúlnak az összeírásokhoz. Nem ritka e forrást lebecsülő megállapítás sem. Valójában mégis ezt használják. Az összeírások pedig a legbecsesebb forrásaink mind a népesség, mind pedig a gazdálkodás tendenciáinak vizsgálatához. Természetesen nem használhatjuk fel egyegy kis terület hibátlan alapforrásaként, mert tény, hogy több vonatkozásban az adatok eltérnek a valóságtól. Vagy az összeíró személy előtt voltak olyan akadályok, amelyeket nem volt módjában elhárítani, vagy az összeíró technikája és szakismerete volt hibás. Ha a lakosság elrejtette állatait — ami Mohács esetében a szigeten megtörténhetett — akkor hamis adatok kerültek az összeíráskor feljegyzésre. Ha ez valóban megtörtént, akkor azonban valószínű, hogy ez rendszeresen előfordult, [gy a fejlődés tendenciái csökkenő számszerű adatok birtokában ugyan, de mégis kimutathatók. Megemlíthető még a „conscriptiók védelmében", hogy mivel évenként történt az összeírás, az összeíróknak volt hasonlítási alapjuk. A számban történő változások mögött ezért helyesebb inkább valamilyen természeti katasztrófát, vagy politikai eseményt stb. keresni. Ugyanis elképzelhetetlen, hogy nem kérték volna számon a teljesen elütő adatok esetén annak okait. Az összeírást vizsgáló kutatók valamiféle kiegyensúlyozottságot, egyenes vonalú ívelést vagy hanyatlást várnak az összeírásoktól. A valóságos élet pedig nagyon is hullámzó gazdálkodási tendenciát produkált a XVlll. század első felében. Mohácson többször tudunk pestis járványról, árvizekről és így nem kell különösebben meglepődni, ha viszonylag eltérő számadatok jelentkeznek egy hosszabb periódus vizsgálatakor. Elismerve azt, hogy az összeírtak igyekeztek vagyoni erejüket eltitkolni, továbbá a kor gazdasági és kulturális viszonyainak nívóján az adatok egyöntetűségét sem lehetett biztosí-