Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

MOHÁCS VÁROS GAZDASÁGÁNAK ÉS NÉPESSÉGÉNEK FEJLŐDÉSE A XVI-XIX. SZÁZADBAN - Szita László: Mohács gazdasági és társadalmi fejlődése a XVIII. század első felében

4. ábra. Mohács püspöki palota bejárata. (Foto: Kanizsai Dorottya Múzeum). A tanú Mohácson született és ott élt, amíg a városban az ellentétek miatt gazdálkodásában nem zavarták. Vallomásában megerősíti azt a korábbi tényt, hogy ,,a mohácsiak a török alatt és utána is a Dunán két sajkával vettek részt a harcokban". Mohács a felszabadulás után kamarai birtok lett, ahol Smerling nevű „cammeralis adminisztrátor" szedte be a tizedet a borból és a mezei veteményekből. Arra is emlékezett, hogy a kamarai igazgatás után Baptista nevű városbíró egyezett meg a püspökkel a contractusban, amely szerint a városnak 500 forintot kellett évenkint fizetni. A halászatra vonatkozóan fontos utalása: „Saját maga tapasztalta azt, hogy amikor a tiszttartó először Mohácsra érkezett, azonnal hálót szerzett és a várostól elvette a szabad halászatot." Ugyan ő támadta meg a Pozsonyba utazó mohácsi küldötteket. Sőt minden vagyonukat elvette, azok többet nem mertek visszatérni. A tizenhetedik tanú Majster Zivon Bács megyei Dantova helység lakosa, 55 éves, görögkeleti vallású. Germekkorában Mohácson élt, s ő maga is látta, hogy sajkákon szolgáltak a mohácsiak: ,,Ezek a hadisajkák mohácsi fegyvereseket vittek." A kamarai igazgatásra vonatkozóan fontos megjegyzést tett. E szerint Szebényi Gergely halála után a csornai prépost Jány Ferenc parancsolt a városban. Jány hálót is tartott magának. A tanú is járt azokra a vizekre és keszeget hozott. Jány halála után német adminisztrátor volt a város élén. A Rákóczi szabadságharc után új telepesek jöttek a városba. A püspök ekkor egyezett meg a várossal és létrejött egy contractus. A szerződésről szólva némileg eltérő információt említ meg a halászattal kapcsolatban. Azt állítja, hogy az ura-