Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

DOKUMENTUM ÉS KISEBB KÖZLEMÉNY A MOHÁCSI CSATA TÖRTÉNETÉHEZ - Kiss Béla: Újabb adatok a mohácsi csatatér kutatásához

A Borzán túli területről, a Malomárok melletti mocsaras vizenyős helyről is tud,

53 megemlítve, hogy nehéz lovasságnak nagy akadályt jelent, mégis e területre teszi a csata centrumát.

54 III. Puszu-kiliszeszi és a Szelszka-Bara 1975. április hó 3-án délután megtaláltam Puszu-kiliszeszi maradványait.

55 E török szónak magyar jelentése: les temploma. Ma elszlávosodva Buziglicának nevezik és nem egy helységet, épületet, hanem egy nagyobb, erdős területet értenek alatta.

50 Igen értékes adatokkal, tárgyi bizonyítékokkal szolgált az épületmaradványok közvetlen szomszédságában lakó Topic Bozo jugoszláv állampolgár.

57 Az 1. számú képen is igen jól látszik az egykori épület helye, az elszíneződöttt szántóföldön. A buziglicai erdő egy részét Topic Bozó kivágta a háza mögött. Mezőgazdasági művelés alá vette. A mélyszántás alkalmával cserépedénytöredékek, török pipák és tégladarabok kerültek elő. Törökkori téglákat magunk is találtunk, sőt bizonyítékként magunkkal is hoztunk. A 2. számú képen a kis fák alatt pincelejárat található, a fent leírt helytől nyugatabbra kb. 30—35 méterre. Talán a török építmény előtti épület, egykori elpusztult, keresztény templom, vagy a hozzá tartozó kolostor épületének maradványai. Topic Bozó szerint idősebb dályoki (dubosevicai) lakosok emlékeztek a törökkori épület romjaira is. Hatszegletű falak még a múlt század végén is állottak. Teteje nem volt. Falaiból erős vaskarikák lógtak ki kb. 1—1,5 m-es magasságban. Falait széthordták építkezéshez. Pecsevitől idézem az alábbiakat e helyről: „...Aztán Báli bég a baranyai út mellett fekvő Puszu-kiliszeszi közelében balra indult el a hegy szélénél a síkság végén lévő Badskalupa nevű hely felé . . ."

58 1975. április hó 4-én Pávkovics István és Jáksity Mátyás kíséretében bejártam a Jugoszláviai Dubosevica (Dályok) község mellett elterülő Szelszka-Bara nevű tó környékét. Igen értékes adatokkal, leletekkel kapcsolatos dolgokról számolhatok be: A 3. sz. kép a tónak a „Vir" nevű részét ábrázolja. A magasabb parti oldalban kb. 25—30 évvel ezelőtt hatalmas 15 cm vastag tölgyfa deszkákat találtak leverve egymás mellé sűrűn. Ugyancsak óriási tölgyfagerendák fogták ezeket össze keresztben. Egyetlen vas szeg, vagy ácskapocs sem volt a tartógerendákba verve, hanem faszögek tartották a gerendákon keresztül deszkákat. Célja az volt a hatalmas deszkafalnak, hogy az egykori dályoki kikötő magasabb partját védje a leomlástól. Dályok (Dubosevica) kikötőhely volt a török alatt és a Duna szabályozásáig, ugyanis a Szelszka-Bara tó összeköttetésben volt a Dunával. Hajók is eljutottak Dályokig. A 4. sz. képen az alacsonyabb partrésznél látható fás, bokros résznél van a Borza patak beömlése, torkolata. Ez mögött lévő magasabb partban temető található. Ennek feltárására baráti kutatóink figyelmét felhívom. Az 5. sz. képen, az ismét kiszélesedő Szelszka-Bara északi részében, mely már szintén kiapadóban, eliszaposodó állapotban van, a homokbányának használt egykori tófenékben, igen sok rendezetlenül fekvő emberi csontvázat találtak a dályoki lakosok.

;>í) Igen valószínű, hogy a mohácsi csata keresztény halottainak egy részét a török idehordta és dobálta a tó vizébe sírok ásása helyett. Halmay szerint is lehetséges e megállapítás.

60 Ugyanerre hívta fel figyelmemet Ete János múzeumvezető is.

61