Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

DOKUMENTUM ÉS KISEBB KÖZLEMÉNY A MOHÁCSI CSATA TÖRTÉNETÉHEZ - Fényes Miklós: Múlt századi dokumentum 1526-ról

kai is bort szörpöltettek.

15 Az adónak felét sem vetették a' városokra, mellyekhez voltak küldve; a' mit beszedtek is, magoknak csipték, és felét sem adták be. így a' vég erősségeknek nem volt se kenyerök, se fegyverek, se emberök. — A' pénzen fogadott katonák, mivel nem kaptak zsoldot, a' merre jártak, kész rablók, helyeiken pedig egész ellenség voltak. A' vár parancsnokok, mivel elunták a' zúgolódó éhes néppel vesződni, ott hagyták a' várakat, és vagy Budára, vagy a' magok jószágára költöztek. így a' határok őrizetlenek, és az ország kapui úgy szólván nyitva voltak.

11

' Jól tudta mind ezeket a' Török, és talán egyik szomszéd nem ősméri úgy a' másik állapotját, mint ez ősmerte a' miénket. Ugyanezért a' szomszéd BOSNYÁK, BOLGÁR és RÁCZ országbul, mellyekben úgy is csak rongyaiékot birtunk már, egyik erősséget a' másik után elszedegette. Megvette 1521. SZABÁCSOT, 's BELGRÁDOT is, mellyek Magyar Országnak szinte bástyái voltak. És ugyan vélik-e, hogy talán ezekkel felébredtek Hazánkfiai? — korántsem. —' Azt mondták: hogy a' Töröknek nem kell egyéb, mint sok zászló, mert ha sok zászlót lát, azt gondolja, ember is sok van. Ettek, ittak, tánczoltak, az ebéd felett szállott a' trombita, és egyéb muzsika; a' poharak közt vitézek voltak; azt mondták: hogy azokat a' hitvány Janicsárokat gyűrűjökkel is leverik, és fogadtak török fejekbe ötbe, hatba, tízbe is; köszörülték az útszán karajokat a' kövekbe; ha a' királyhoz, vagy a' gyűlésbe mentek, megvolt a' pompa! mert az utsza alig fogta fel a' sok késérő inasokat.

17 Hanem, hogy van-e katona a' végvárakban? van-e ezeknek fegyver, és élelem? ki mit adjon ezeknek segítségül? vagy miképp kelljen szembe szállni az ellenséggel? — ezekrül szót sem tettek. El is veszett volna már ekkor szegény Hazánk, de a' Töröknek más hadja esett; RHODUS szigetéért vijódott a' földközi tengeren. Rettegve néztek mind ezekre, kik a' dologba mélyebben láttak, és a' következéseket fontolgatták: mert bennek nem egyebet, mint jövendő temetésünket látták. Mondogatták is szívok fájtával számtalanszor: hogy az a' láng, melly most RHODUST pörköli, által csap nem sokára, és Magyarországot égeti meg.

18 Most kell hát iparkodni, míg a' Török le van foglalva. De hijába; még nehezteltek a' jó tanácsért: és mint Jerusalem pusztulásakor a' Zsidók, vagy vízözönkor a' veszendő-föld fiai, ettek, ittak, tánczoltak; úgy, hogy egy német úr, ki Ausztria részérül többször volt Lajos királynál követ, ezen szavakra fakadt: „hogy ő soha nem látott nemzetet, melly a' maga vesztére vígabban sietett volna, mint a' Magyarok."

19 Hlyen volt szegény Hazánknak állapotja a' Mohácsi veszedelem idején: csudálhatjuk e' hát hogy elveszett? nem biz azt; hanem azt kellene csudálni, ha el nem veszett volna . . . Második rész. Nem egykét fertály, de óraszám kellene, hogy azon siralmas csapást csak öregébül is előadjuk. Azonban jobb, hogy a' lélek kevesebbel mind végig éhezzék, mint sem a' sok halmozással unalomig töltözzék: én is hát csak némelly vonásit adom elő, - Mikor egyszer ugyancsak bizonyos volt, hogy a' Török kiindult már ellenünk, némellyek ugyan még ekkor is csak nevették. De Lajos király az okosabbakkal, mit csak az idő rövidsége miatt lehetett, minden — minden rendelést megtett. Budára országgyűlést hirdetett sz. György napra. Itt ismét elhatározták, hogy 2d i k Júliusra, valakitül csak lehet, táborba jőjön TOLNÁRA minden készületestül. Hogy pénz is legyen a' hadra, a' templomok drágaságait, vagy is kelyheket, feszületeket, a' sacramentom állásit, és valami csak aranybul, és ezüstbül volt, nagy részint elolvasztották. Megvolt még Pesten a' Franciscánusoknál sz. Gellért, néhai Csanádi Püspöknek csupa ezüst koporsója is, melly 219 márkát, vagy is 109 l

/

2 fontot nyomott, ebbül is pénzt vertek.

20 írtak ezenkívül a' szentséges Római Pápához, és minden keresztény Fejedelmekhez, és kérték őket: hogy a' kereszténység közös ellensége ellen, segéljenek bennünket pénzzel, fegyverrel, katonával. Ide oda kapkodtak azután hadiszerekért, és kardokat, puskákat, ágyúkat szerteszét hajháztak az országban. — Azonban a' hír is mind jobban jobban csattogott, hogy a' Török rettenetes erővel közeledik: 30.000 teve hozta seregeinek a' lisztet, és árpát; 3000 az ónt, puskaport, lánczokat és egyéb hadiszereket; emberei számát pedig némellyek 200, — mások 300,000-re teszik.

21 A" veszedelemjeléül tehát 19. Júniusban2

2 VÉRES KARDOT hordoztak szerteszét az oszágban. Mind szép, mind üdvösséges rendelések ezek: de egy az későn, más az most is csak süketeknek. Későn: mert mivel SZOLIMÁN kiindult már STAMBULBUL, nekünk is BELGRÁD előtt kellett volna állanunk; és PÉTERVÁRNAK, ÚJLAKNAK, ESZÉKNEK, rakva kellett volna már lenni: azonban gróf HARDECK JÁNOS, Lajos király udvari embere csak 14. Júniusban ment el még Bécsbe hadiszereket venni.

23 De süketeknek is szóltak: mert mintha a' Magyarokat nem is illették volna, föl sem vették. Mikor hajdan a' VÉRES KARDRA kihúzta magát valaki a' fegyver alul, minden jószágát elvesztette, és szolgává lett; most 15en hordozták szerte széllyel, és csak szárazon nézték, még meg sem hunyorodtak.

2

'

1 El érkezett Sarlós Boldogasszony napja is, de csak egysem volt, ki TOLNÁN megjelent volna, sőt még nem is hallat-