Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

DOKUMENTUM ÉS KISEBB KÖZLEMÉNY A MOHÁCSI CSATA TÖRTÉNETÉHEZ - Fényes Miklós: Múlt századi dokumentum 1526-ról

a' Király, és törvények ellen való engedetlenséget is: egy szóval kiröpülök azokra is, mik a' Mohácsi veszedelemnek ágyat vetettek, és azt úgy szólván karonn fogva vezették. Három részre lesz tehát mái beszédünk osztva. Előadjuk 1) Hazánknak a' Mohácsi veszedelem idején állapotját. 2) Magát a' Mohácsi veszedelmet. 3) Ebbül egy, vagy két tanúságot. — A' predikáczio, előre is megmondom, nem lesz rövid: mert ha Krisztus urunk nem akarta éhenn elbocsáttani, a' kik messzirül jöttek

0

; ezen szép gyülekezetet sem illik — kivált illy gazdag tárház, illy kimerhetetlen forrás mellett — szárazon hagyni , . . Első rész Azon szerencsétlen időben tehát Ildik Lajos volt hazánknak Királya, ki csak 10 esztendős volt, midőn ezen tágas ugyan, de már fölötte megroncsolt országnak kormánya rá maradott. Drága természetű kis Herczeg, és áldott indulatú Királyfi volt: mert szelíd, és szánakozó, figyelmes és vigyázó, nyájas és kedveitető, de még is mind ezek mellett egy méltóságos ráviselő volt; úgy, hogy szerették is, de még is tartottak tőle egyszersmind. Az országnak is minden jót reméltek utánna; mert derék tanítói, igen jól tanították: a' közjórul való tanácskozásokban szeretett jelen lenni, és idején föllül sokszor okosan bele szállott.

7 De mind ezen szép reményeket semmivé tette BRANDENBURGI GYÖRGY az ő rokonya, kit az ország egyik gondviselőjévé választott. Ez egy eszem iszom, dinom dánom ember volt: és azon temérdek kincset, melly Mátyás király fiának özvegyérül rá maradt, rövid idő alatt elharácsolta. A' millyen volt hát maga, ollyanná igyekezett formálni a' gyönge Lajos királyt is. Azt mondta neki: mit törődik az ország dolgaival? elegen vannak, kik errül aggódnak; ollyan gyönge kornak pedig, millyen az övé, mulatság való. Ugyan azért vigadjon, és mulasson; énekeltessen, muzsikáltasson, nyargalásszon, vadásszon, madarat fogjon, komédiába menjen, tartson nevettető vagy is udvari bolondokat; — és több illyen leczkét adott, miben a

1 gyerekek kedvöket töltik.

8 — Ha mérget adott volna be neki, alig ronthatta volna meg jobban: mert nem sokára gyűlölte az országos gondokat, és alig esett valami nehezebbére, mintha a' közjó ügyében szállították. De még a

1 drága pénzt is könnyen eregette ám ide oda: csak egy vadász sólyomért 40,000 aranyot engedett-el egy büntetni valónak, ki Egerben az üres Püspökség javainn a' királyi kincstárt úgy is temérdekben megcsalta.

9 Hanem éppen az ilyen haszontalan költség okozta, hogy a' szükségesekre nem volt pénze. Katonája nem volt, mert nem tudta fizetni; fegyvert, és más hadi szereket nem szerezhetett; a' régi pusztult várakat ki nem igazíthatta, újakat annál inkább nem építhetett. Annyira jutott már a' pénztelenség miatt, hogy a' királyi jószágokat elzálogolta; a' mivel nem lett egyéb mint csak szegényebb, mert a' forrást zárta el maga előtt. A' mi meg a' kezén maradt, abbul is megcsalták a' tisztjei; úgy, hogy király létére néha jóravaló csizmája sem volt.

10 Itt van már a' Mohácsi veszedelemnek egyik magva; mert ha a' szem nem vigyáz, hogyann kerülhesse el a' mélységet, mellynek pedig a' párkányán áll? és ha a' szív nem önt vért az erekbe, hogyan maradjon főn az a' test? — De hintettek ehez bővenn még a' hazafiak is, és tellyes tökélletes erejökből meg is érlelték. Mint a' szilaj lovak a

1 lágy gyeplőn, úgy ezek is kicsaptak a' gyönge Lajos alatt, és a' törvények legdrágább szentségeit is elszaggatták. A' hatalmasabb az erőtlent elnyomta, javait elfoglalta, a' törvények félelmét kinevette; és ha ugyancsak erővel akartak igazat tenni, fegyvert fogott. Halljuk csak a' többi között mi történt! Mikor némellyek Lajos király mellé Bácsra országgyűlésre mentek, azok, kik otthon maradtak, emezek jószágára rácsaptak, házaikat felégették, marháikat elhajtották, embereiket megölték, vagy elhurczolták. Szóval úgy tettek, mintha semmi király, semmi hatalom nem lett volna.

11 összeállottak egynéhányan szövetkezetekbe, vagy is a' törvény nevén CONFEDERATIÓKBA, és seregestül úgy törtek erre arra.

12 A' nevendék fiatalság is temérdek, és iszonyú kicsapongást követett; mert a' gonoszt senki sem büntette meg.

13 Azok is, kik az országnak úgy szólván oszlopai voltak, azok a' főtehetősek, egymás között meghasonlottak, és ha lehetett volna, egymást egy kalán vízbe vesztették volna; kik között legnevezetesebbek ZÁPOLYA és BÁTORI. Valamint pedig mikor valahol nagy beteg van, untalan a' patikába mennek, untalan orvosságot hordanak: úgy itt is mindég országgyűlést tartottak, mindég új, meg új törvényeket hoztak. Rendeltek ezekben sok jót, sok üdvösségest. Megrendelték hogyan, és kik menynyenek a' hadba; megrendelték, hogy ezek tartására élelmet, és pénzbeli segítséget kell adni; megrendelték, hogy hadieszközöket szerezni, és a' végvárakat őrizettel meg kell tölteni; és mivel ez országos költség nélkül nem megy, megrendelték azt is, hogy a' kik a' királyi jószágot zálogban bírják, vissza kell adni. — De, ha már az orvosság meg van rendelve, csak bár venné be azt a" beteg! de nem vették be; se a' rendeléseket meg nem tartották.

14 Az uzsorások a' koronaiószágait ezután is szintén úgy bírták; katonát is alig sargyáztak eggyet kettőt; a' hadiadónak is, mit ajánlottak, felét sem fizették meg. Kik ezen adót szedték, ajándékokkal megkenették magokat, vendégeskedtek, lakodalmaztak, még a' kutyáik-