Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)
DOKUMENTUM ÉS KISEBB KÖZLEMÉNY A MOHÁCSI CSATA TÖRTÉNETÉHEZ - Fényes Miklós: Múlt századi dokumentum 1526-ról
*T /-r^ . , 3c7. ' W * f*. ) ,.Kövér János, r. kath. plébános és alesperes, szül. 1789-ben; 1812-ben szenteltetett föl; 1815-ben vörsi (Somogy m.) plébános; 1839-ben esperes-plébános Següsdön; 1842-ben ugyanaz volt Halápon; 1857-ben arany érdemkereszttel tüntettetett ki. Meghalt a 70-es évek elején." (e) Az 1841 -évi veszprémi Schematismüsban a következőket olvashatjuk: Vice — Archi — Diaconus. "A. R. D. Joannes Kövér, Ecclesiae Vörsiensis Parochus, I. Cottus Simighiensis Tabulae Judiaciariae Assessor." (f) Az 1874 éviben: ,,Haláp . . . Parochus A. R. D. Joannes Kövér, Emeritus Districtus Següsdiensis V. A. Diac. cruce aurea pro piis meritis decoratus." (g) A magunk részéről nem tartjuk szükségesnek, hogy Kövér János személyével részletesebben foglalkozzunk. Lényegesen fontosabb annak kifejtése, hogy megállapításunk szerint igen magas műveltségű ,,tudós pap" volt Kövér János, aki szívügyének tartotta a „honfiúi érzelmek" erősítését. Műveltségét szembetűnően mutatja, hogy a kinyomtatásra került egyházi beszédet pontos hivatkozásokkal látta el, ami igen nagy olvasottságra utal. Persze felvetődik a kérdés: hol jutott a vörsi plébános azokhoz a forrásmunkákhoz, amelyekre művében utal. E kérdésre igen nehéz a hiányos életrajzi adatok birtokában feleletet adnunk. Igen érdekes például, hogy az Egyházi Tár előfizetői között nem találjuk e korban a nevét, pedig olvasottsága alapján ez feltételezhető volna. Nyilvánvaló, hogy a vörsi plébánián sem volt alkalma a forrásmunkákhoz jutni, hiszen Vörs község igen kis lélekszámú volt ebben az időben. Nagyon valószínű, hogy a vörsi plébános már előbb, szemináriumi tanulmányai alatt gyűjtötte az anyagot, amelyet később igen tanulságos és korára oly jellemző beszédében felhasznált. Elképzelhető az is, hogy a plébánosi cím csupán rangot jelentett, ő maga a püspöki székhelyen élt és dolgozott. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy milyen alapossággal, igényességgel állította össze azt az egyházi beszédet, amely tárgyára való tekintettel eléggé eltér a kor szokásos egyházi beszédeitől. A beszédben ugyanis csupán néhány utalást találunk a túlvilági életre, a beszéd lényegét a történeti tények taglalása és a következtetések levonása alkotja. E következtetések között komoly helyet foglal el annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a magyarságnak mire kell vigyáznia, hogy ne ismétlődhessék meg 1526. Éppen e történetiség, e „honfiúi lelkesítés" késztet bennünket arra, hogy a beszéd csaknem teljes szövegét közöljük. Eddigi kutatásaink során egy igen lényeges kérdésre azonban nem sikerült adatot találnunk. Nem tudtuk ugyanis megállapítani, hogy Kövér János hol mondotta el e beszédet. A mű stílusa arra enged következtetni, hogy valóban beszédnek, mégpedig alkalmi beszédnek szánta a szerző: gördülékenysége, fordulatai a kor szokásainak, ill. egyházi beszédeinek megfelelő felépítése, - terjedelmessége ellenére — ünnepi, nem is nagyon a köznép számára írott egyházi beszéd jellegét mutatja. Logikusnak látszik az a következtetés, hogy e beszédet Király József alapítványa jegyében Mohácson mondotta el Kövér János. Erre enged következtetni a címbeli utalás is. Ha hozzávesszük, hogy a Hazánk és a Külföld című folyóirat csaknem e korban augusztus 29-éről emlékezve a mohácsi beszédeket hagyományos beszédként tartja nyilván, minden bizonnyal megalapozottnak látszik feltevésünk. Sőt a Tudományos Gyűjtemény 1829. évi IV. kötetében is hasonló megállapítást találunk. Boda Miklósnénak a jelen kötetben közölt bibliográfiája is azt mutatja, hogy jónéhány alkalmi beszéd került kinyomtatásra, amely a mohácsi évfordulóról szól, illetve, amelyet Mohácson mondottak el. A bibliográfia adatai szerint a jelenleg ismertetett mű az első nyomtatásban megjelent ilyennemű kiadvány.
