Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

DOKUMENTUM ÉS KISEBB KÖZLEMÉNY A MOHÁCSI CSATA TÖRTÉNETÉHEZ - Fényes Miklós: Múlt századi dokumentum 1526-ról

E szükségszerű bevezetés után Kövér János beszédét a következőkben közöljük; Ha' kínos idők elmúltak, azok' emlékezete ne múljék-el. Si gravia praeterierunt, gravium tarnen memoria non praetereat. Chrysost, Horn. 12. ad pop, Antioch. Aranyszájú sz. Jánosnak szavai ezek, és ha valaha valahová illettek, minden minden bizonnyal illenek ezen gyászos nemzeti ünnepre is: mert ha boldogtalan Eleink csak az egy Tatárjárást forgatták volna is hathatósan eszekben, a' Mohácsi veszedelem soha nem következett volna. Mikor ezelőtt közel 600, a' Mohácsi veszedelem előtt pedig 285. esztendőkkel a' Tatárok szegény Hazánkban dúltak, seregre hajtották az embereket, mezítelenre vetkőztették, és minden irgalom nélkül vagy darabokra konczolták; vagy felemelték a' balkarjokat, és nyilat ütöttek a' szívökbe. Asszonyaik, a' magyar asszonyokat, és gyermekeik a magyar gyermekeket hohérolták: rendre ültették tudniillik ezen ártatlanokat, és valami pálczikával addig peczkelték fejük lággyát, míg szörnyű halált nem haltak. Kiket pedig így kivégezni rösteltek, — papokat, leányokat, és asszonyokat sem véve ki, elevenen megsütögették.

1 Ha valakik ugyancsak megszökhetettek előlük, az advas fákban, a' partok üregeiben, a' kősziklák nyilasaiban, és pusztaságok barlangjaiban rejtegették magokat: mert a' Tatárok a' sűrűket, és bokrosokat, csepőtéket, és berkeseket, a' folyóvizek árkait, és vadonság belseit is, mint valami agarak, kikutatták, hogy csak kiölhessék a' szegényeket.

2 Harmadfél esztendeig pusztítottak így ezen dühös tigrisek: mikor pedig egyszer ugyancsak eltakarodtak, az országra alig lehetett rá ösmerni. Az utakat benőtte a' fű, és csak az elrohadt csontokat lehetett látni halomban mindenfelé. A' faluknak, és városoknak csak a' helyeik, a' templomoknak, és tornyoknak csak a' csonka falaik voltak. — 10—15 mérföldre sem lehetett embert találni: csöndesség", némaság, pusztaság, vadonság halgatott mindenfelé; mint a' halottak tartományában. A' farkasok is megszaporodtak: úgy, hogy a' házakban is betörtek, és a' kisdedeket az anyaik kezébül kiragadták; sőt még a' fegyveres férjfiakkal is megküszködtek. Ennyi ínséghez járult a' kimondhatatlan éhség: mert kik nyomorúságos életöket ezer veszély közt megtarthatták, a' füvek gyökereit, a' fák kérgeit, sőt még azokat a' genyetséggel folyó holt testeket is ették: mert ezt árulták a' mészárszékben.

3 De hogyan is lehetett volna másképp? marha nem volt az országban, mert a' Tatárok részint levágták, részint magokkal elhajtották; a' földeket is három esztendeig nem szántották, se nem vetették. Hlyen kínos idők voltak valaha, mikor a' Tatárok szegény Hazánkat dúlták: méltó lett volna ezekrül elevenen megemlékezni, és mind azokat egész erőbül elkövetni, mik az illyen csapást jövendőre elháríthatták. De nem emlékeztek meg, de nem követték el: meg is találták hanyagságjok gyümölcsét; mert eljött a' Török, megint fölmészárlotta őket, megint földúlta szegény Hazánkat, Nemzetünket majd majd semmivé tette; megtöltötte Ázsiát magyar rabokkal, 's 160 esztendeig tartó jármot húzott nyakunkra. Hogy tehát a' régi kesetvek ezután hathatósabban tanítsanak, Mélt. Király József, néhai Pécsi Püspök, egy emberséges szigorú Magyar, ezelőtt 20 esztendőkkel, ezen gyászünnepet alapította: mellyen az engeszelő áldozatok mellett, a' régi nyomorúságon elmélkednénk; 's a' hazai jóllétre üdvösséges serkentést vennénk/' Meg van mondva a' szándék, és ki van mutatva a' czél, hová irányoznunk kell: azért tehát azt gondolom, e' mai nagy napon nem tehetünk czélszerűbbet, mint ha Aranyszájú sz. János szavaihoz képest, a' Mohácsi veszedelmet szívrehatólag előadjuk, és hozzája magyar örök tanításokat adunk. Mert mikor az Anh'ochiabéliek egy neheztelt adóért Theodosius császár képeit sok szidalmak közt lerombolták, és ezért sok kínzások történtek

5 utóbb osztán, midőn FLAVIÁNUS az öreg Püspök a' Császártul bocsánatot nyert, Aranyszájú sz. János is, mint az öreg Püspök mellett lévő prédikáló Pap, egyre harsogta e' városi nép fülébe: ha a' kínos idők elmúltak, azok emlékezete ne múljék-el; az az: hogy ezután szófogadóbbak, hódulóbbak legyenek: mert másképp megint rajtok esnek az előbbi kínzások. Mink is tehát a' régi nyomorúságot adjuk ma elő sajnos tanításokkal. Ámbár pedig csak a' Mohácsi kínos időt szándékozunk fösteni: még is nem csak ezen siralmas harczot adjuk ám elő; hanem ennek vezető okait is. Mert egy rettenetes égéskor is nem elégszünk meg, ha csak pusztán mondja valaki, hogy nagy tűz volt, és sok kárt tett; hanem ennek okát, módját, eredetét, hogyan, és miképp terjedését kitudakoliuk: úgy hasonlóképpen a' Mohácsi veszedelemről is nem elég csak mondani, hogy sok elveszett, és iszonyú nyomorúság lett; hanem ennek magvát, gyökerét, kútfejét, és ereit, készítő okait, és segítő mellékeit is szükséges előadni, hogy azt a' vágyódó lélek annál világosabban lássa, és a' szívbe annál maradandóbban eltehesse. Fölfejtem hát én is, mennyire a' rövid idő engedi, ezen siralmas történetnek rostjait, 's fonalait; keresztül futom az akkori időket, megemlítem a' Magyarok fásultságát, 's viszálkodását; nem titkolom el a' közjóra való fösvénységét, és