Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

Adó — adóztatás Jóllehet köztudott, hogy az adó kivetése és beszedése a feudális kori városok igazgatási funkciója és semmi köze a városgazdálkodáshoz, itt mégis foglalkozunk vele, mert az adószedés számtalan ponton érinti a város gazdálkodását. A mezővárosi polgár a rendes gyakorlat szerint hadiadót fizet a kincstárnak, háziadót a vármegyei szükségletek biztosítására, s ritka esetben a saját városának szükségleteire is, ha a kiadásokat már semmiképpen sem lehet kigazdálkodni. A különféle adókat rendszerint együtt vetették ki s szedték be és a városi tanács gondoskodott, hogy az államot, megyét, illetve a földesurat illető készpénzt a megfelelő helyre utalják.

82 Azt, hogy mi után, mennyi adót kellett fizetni korszakunkban Mohácson, évrőlévre közölte a „Tekintetes Nemes Baranya vármegye hadi és ház adójának kultsa" c. összeállítás. Az 1842/43. katonai évre összeállított adókulcsot valami oknál fogva gondosan bemásolták a „Hatvanosság öszvegyülése Végzeteinek jegyzőkönyve" 1836—1843 évekre szóló kötetébe. Ebből tudjuk, hogy ebben az évben 786 földes és 478 kisházas gazda után egyenként 30—30 krajcárt szedtek, a 181 zsellér után 20—20 krajcárt, lányok-fiúk után 7—7 krajcárt, egy szolgálóért pedig 6 krajcáit. — Jármas ökör, fejős, és száraz tehén, valamint minden db birka után 15 krajcár járt, egy kocsis lóért 10, egy heverőért pedig 20 krajcár. Megtudjuk azt is, hogy minden lánc szántó után 8 krajcár, minden kaszás rét és minden kapás szőlő után 15 krajcár volt a fizetni való. A mohácsi iparosok mesterségük után 20 krajcártól 1 forintig terjedő összeggel adóztak, a Csele patakon lévő malmok tulajdonosai a szerint, hogy 3, 2 vagy 1 kerekű volt a malmuk, 8, 5 és 2 forintot adtak. A dunai malmok után egységesen 4 forint adó járt. — Az adókulcs összeállítóinak figyelme minden jövedelemforrásra kiterjedt, ha például a jobbágy évenkét kétszer ment fáért, 6 krajcárt fizetett, ha legeltetett 8-at, ha a zsellér tűzifát kért volna, 3 krajcár adót kellett fizetnie. Adóhátralék mindig volt és a megye gyakran hozott olyan határozatot, hogy „két megyebéli katonák és Négy hajdúk executio végett oly rendeléssel küldessenek ki, hogy az általuk elfoglalandó zálogok, ha azt 3 nap alatt ki nem váltják . . . eskütt úr által eladattassanak."

83 Ahogy a szigeti védelmi munkánál, úgy az adószedésnél is átvállalta a város a polgárokat sújtó terhek egy részét, sőt ezt a teher-átvállalást éppen az adószedésnél kezdte már 1833-ban. íme a forrás: „Elöl ülő Bíró Úr elöl adta e jelenkori üdőnek mostohaságát és a Pénznek szűkét, melly miatta Köz Nép adóját meg nem fizetheti, minthogy pedig Ngs Vármegye ... az adónak egy részit bé vitettni parantsollya, ezen tekéntetbül ajánlja, hogy bizonyos summa pénz akár holis felvétessen." Kort jelző a javaslat elfogadásának fogalmazása is: „Köz akarattal az Segittségre és az adózó nép könnyebbsége tekéntetéből bizonyos summának felvétele nem elleneztetett."

84 — Az adóval kapcsolatos kisebb-nagyobb összegek konkrét felvételéről számolnak be az alábbi sorok 1837-ből: „Ami pedig a pénz hiányát illeti, minthogy azon pénz, amelly már ezen interesre elhatároztatott, az adó fizetésébe adatott, így minek utánna Magyar Bollyi Óhitű Plébános Úr 240 Ft-okat Pengő Pénzben ajánlott, az felvétettni rendeltetett: mely elég nem lévén Fleischmán Ferencz Úrtuí 300 Pengő Forintok még kérettessenek költsön, melly meg is történt."

85 A kölcsön mellett fizetési könnyítéssel is próbálkoznak: „Ezen adónak könnyebb leendő megfizetésére el határoztatott, hogy a járandóság négy fertályra osztatván, mindenki azt fertálonként meghozni köteles." Ha aztán semmi megoldás sem segít, akkor rendszerint megjelenik a tanácsülés