Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

jegyzőkönyvében a tehetetlenség bizonyítékaként az alábbi végzés: „A hátra lévő adó Kemény Executioval, s minél előbb szedettessen be."

86 Meg kell itt állapítanunk, hogy a hadiadó mellett a város a portio előteremtésében is igyekszik segíteni polgárait. Azért szerepel pl. minden év kiadásai sorában: a „Vitéz katonaságnak zab: 1000 forint" tétel, azért kaszáitat a város a beszállásolt katonaság számára is szénát, mert „az emberek éppen fizetni nem akarnak."

8,7 Ezen kívül a város a katonaállítás költségeinek jelentős részét is magára vállalja. Valamilyen oknál fogva ezek a költségek a Számadásokban soha sem szerepelnek, s egy külön hivatalos jelentésből kell megtudnunk, hogy a vonatkozó számadást az albíró és Aljegyző a Fő Bíró utasítására a rendes Pénztári Számadástól elkülönítve vezette és utólag mutatta csak be a Választott Tanácsnak. Ebből tudjuk azt is, hogy „E célra a város lakosai önkényesen öszve adtak 200 forintot", ... a város pedig kölcsön vett 2000 forintot. Ez sem volt azonban elég, mert ,,. . . az újonczoknak pénzen lett felfogadására, be állíttására, toborzásra és egyéb nemű költségekre" — összesen 2417 forintot fizettek ki.

88 Végül még egy adat arról, hogy miként vállalja magára a város a közterhek egy részét még korszakunk végén is: „A katonaság számára szükséges fa mennyiség a Választott Község határozata következtében megvétetvén - elutasíttatik Kamarás úr, hogy (23 öl kemény fa) 230 forintnyi árát a kiadások közé sorolja."

89 Forrásaink elapadtak, utunk végére értünk. Reméljük, hogy adatainkból az olvasó fogalmat alkothatott magának Mohács késő-feudális gazdálkodásáról, amelynek több területéről is megállapítottuk, hogy valójában csak az osztályharc során kivívott jogok jövedelemforrássá alakítását jelenti. — Ennek a törekvésnek alapvető módszere a legtöbbet ígérőnek való bérbeadás, akár a kisebb királyi haszonvételekről, akár földről, legelőről, rétről volna szó. A város — mint láttuk — e különös gazdasági szervezet „az árendák összességének" üzemelését mindenek előtt rendészeti-szervezési-bírói feladatok vállalásával segítette, mindenhova kiküldve tanácsosait vagy hatvanosait. Ezért duzzasztotta fel igazgatási apparátusát és ezért nem szervezett a gazdálkodás folytatására saját üzemet. Végül még csak annyit, hogy ez a „gazdálkodás" lényegileg mindig egyet jelentett a városra nehezedő terhek „kigazdálkodásával", és így minden naturális-patriarchális nehézkessége ellenére, Mohács város „Közönségét" szolgálta, még akkor is, ha (korunknak megfelelően) csak a vagyonosok juthattak a jognak asztalához. — Attól a vezetőségtől pedig, amely az osztályharc során kivívott előnyöket ilyen kitűnően tudta alkalmazni, a tágas legelők (ahonnan az uradalom szorult ki), a jó földek és a kitűnő víziút hasznosításánál, re sajnálja az utókor az elismerést. Gazdaságpolitikája a kor színvonalán állt és a szabadságharcot megelőző évtizedekben dinamikus fejlődést eredményezett Mohácson. JEGYZETEK [ Fölkér Józseí: Mohács története. Mohács, Rosenthal ny. 1900. 188. p. 119—120. p. 2 Horváth Kázmér: Mohács. Mohács, 1934. 6. p. 3 Sfrázsay János: Baranya vármegyének topographiai leírása. Tudományos Gyűjtemény 1823. 3. köt. 43. p. — Idézi: Rúzsás Lajos: A baranyai parasztság élete és küzdelmei a nagybirtokokkal. 1711—1848. Bp. 1964. 148. p. 1 Andrásfalvy Bertalan: A mohácsiak állattartása. 1686—1848. I. Dunántúli Tudományos