Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

„A külső tizedben 2 csapház, az első tizedben 3, a másodikban 3, a harmadikban 4, a negyedikben a Korona vendéglőn kívül 4, az ötödikben 4, a hatodikban pedig három hasonló csapházakat az Árendások állíthatnak."

47 A városnak természetesen a kocsmák nemcsak bevételi forrást jelentettek, hanem meglehetősen sok bajjal járó ellenőrzési-igazgatási feladatokat is. A város kapitánya ugyanis a magukról megfeledkezett italos emberek esetleg szükségessé váló megfékezése mellett, arra is felügyelt, hogy a csaplárosok tiszteletben tartják-e a megye által megszabott borárakat és a kötelezően előírt mértékeket. Ennek a feladatnak az illusztrálására álljon itt az alábbi idézet: „Erdődy János kapitány jelenti miképpen több rendű csaplárosokat megyei mérték meg nem tartása miatt összesen 32 Pengő Forintban megbüntetett".

48 Mint látjuk, a gazdasági szervező tevékenység ennél a jövedelemtípusnál sem választható el a város igazgatási tevékenységétől, mert a legszervesebb része annak. Végül, hogy az amúgy is bonyolult feudáliskori városgazdálkodásnak egy újabb, „fenntartó-építő" jellegű funkcióját is bemutassuk, idézzük fel a Korona-vendéglő korszakunkra eső újjáépítésének körülményeit. A Korona vendéglőt az uradalom és Mohács városa közösen használta hosszú időn át. Az újjáépítést az alábbiak szerint a város kezdeményezte: „A Korona Czímű Vendéglő Ö Méltósága a Püspöknek és a Városi Tanácsnak, mint e részben Birtokosoknak valóságos szégyenére válik és mostani helyzetében annál kevésbé állhat meg, mivel arcz pirulás nélkül egyes ember is azt a maga tulajdonának el nem esmérheté." — Aztán megérkezik a válasz, amelyből kiderül, hogy „A Nagy Méltóságú Földesúr Ö Excellentiája . . . elhatározni méltóztatott, hogy az itteni Korona Czímű közös vendégfogadó — közös erővel még az idén felépíttessék." (A modernizálás az uradalomnak is érdeke volt.) Az eddigieket voltaképpen az alább következő idézet kedvéért írtam csupán, mert ez visz bennünket közelebb a feudális városgazdálkodás egy jellegzetes területének megismeréséhez. Olvassuk csak figyelmesen a tiszttartó udvariasan fogalmazott utasítását: „Ne terheltessék (tehát) Bíró Ür az Uradalmi Mohátsi Bányából 16 öl követ a jövő Héten bé hordatni, á szigeti erdőben vágatott kemény fát ide szállíttatni, a homokrul gondoskodni addig is, még az egyéb más épületi szerekrül, úgymint mész, cserép, s vályog úgy nemkülönben fenyő szerek . . . annak idejéén értesítteni fogom." Tehát kő, fa, homok kitermeléséről és behordatásáról a város gondoskodik, egyéb szükségesekről pedig az uradalom. Úgy tűnik, a közös építkezések alkalmával máskor is az volt a gyakorlat, hogy napszámosokról — nem kielégítő módon — a város, szakemberekről az uradalom gondoskodott, különben az előrelátó tiszttartó nem az alábbiakkal fejezte volna be levelét: „Egyébiránt, az érdemes város által ki állíttandó napszámosokban az illető mestermívesek Szükséget, vagy hátramaradást ne szenvedgyenek . . . ezekbül az idén fogyatkozás ne légyen."

49 Közös munkával felépült a korában híres mohácsi Korona vendéglő. Nem ünneprontási szándék, csak éppen a króníkási hűség íratja még le velem a másutt is előforduló mentegetőzést: „A Korona Vendégházának újonnan építtése, a Városi község építtési tehetségét elfoglalván; annak tökélletes felépüléséig az oskoláknak tervezett javíttása elhallasztatik."

50 Ne gondoljuk persze, hogy kisebb királyi haszonvételek közös élvezete mindig ilyen simán ment... Alig néhány év telik el a Korona megnyitása után és már arról olvashatunk, hogy „Az Uradalom által leg közelebben a Transactio ellenére felállított Mész égető kemenczének megsemmisíttése végett" a mohácsiak a Megyei Közgyűléshez folyamodnak. - Aztán meg arról értesülünk, hogy az uradalom egészen váratlanul kocsmát nyittatott a Jenyei malomban. E kocsmanyitással kap-