Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1976. (Pécs, 1976)

A VÁROSIGAZGATÁS FEJLŐDÉSE MOHÁCSON A XVIII-XX. SZÁZADBAN - Kiss Géza: Mohács város gazdálkodási szervezete a szabadságharcot megelőző évtizedekben

csolatban a Nagytanács az alábbi határozatot hozta: „Ez újonnan felállított Korcsma mind az Uradalom és a Város közt létező Transactioval, mind pedig az 1832/36iki Úrbéri Törvénnyel ellenkezvén, az ottan csap alatt található bor Erdeődy János kapitány Úr által elkoboztassék és ezen sérelemnek orvoslása végett a Megyei Közgyűlésre panasz tenni rendeltetik."

51 A gazdag forrásanyag természetesen nemcsak a jól ismert ..kemény vonal" példáit őrzi, hanem igazolni tudja a mohácsi vezetők gazdaságpolitikájának rugalmasságát is. 1838-ban például, amikor az Uradalom egészen váratlanul haszonbérhez akarta kötni Mohácson a Sör-élesztő árusítását, a mohácsiak tiltakoztak. Amikor azonban 1838. február 11-én elolvasták a püspök kijelentését, hogy ,,A Ser élesztő (mint Articulus Luxus) Uradalmi juss lévén, annak elárultatásátul el nem áll", a tanácsülésen az alábbi diplomatikus határozat született: „Ezen sérelem orvoslása boldogabb üdőkre halasztatik, annál is inkább, minthogy Eő Excellentiája Kegyességit, mellyel a tanács rendezése dolgában Bennünket halmozni méltóztatott, netalán megsértenénk . . ."

52 A városgazdálkodásra vonatkozó fenti adalékok újabb bizonyítékát adják annak a megállapításnak, hogy a jövedelmi források hasznosításánál, a gazdálkodás céljainak és lehetőségeinek vizsgálatánál egy pillanatig sem lehet figyelmen kívül hagyni a feudális termelési viszonyokból adódó szorosabb vagy tágabb jogi kötelékeket, annál is inkább, mert e gazdálkodás tartalmát illetően úgy sem áll másból, mint az osztályharc során megszerzett jogok lehető legtökéletesebb hasznosításából. 2. A mészárszékek A város számára fontos jövedelmi forrást jelentettek a mészárszékek. Ezek hasznosítása is bérlet útján történt. A mészárszékek Licitatioja minden évben újévkor volt. A hasznosítás körülményeinek a vizsgálatánál itt is a bérlőkkel kötött szerződéseket kell elővennünk, mert vonatkozó másik forrásunk, a Számadás már csak a hasznosítás eredményességét rögzíti. A Contractus első pontja itt is a város szempontjából legfontosabb kérdést, a fizetési kötelezettséget rendezi: „Az Arendának felét köteles lészen az Arendator mindenkor I. Martiusban, a másik felét pedig Szt Mihály napkor okvetlenül a Váras Cassájába befizetni." A másik pont tömör fogalmazásban a hús minőségével és az árakkal kapcsolatos követelményeket közli: „Köteleztetik az Arendator a mészárszéket jó Marha, Borjú, Bárány és Disznó hússal ellátni, s jó mértéket a Publikumnak szolgálni, és a Tekintetes Vármegyétől kiadandó Árszabályt szorossan meg tartani." A város a licitatio során a húsmérési jogát voltaképpen a bérlőre ruházta, s az Árenda igazi értelme szerint ezután „Senkinek az Varasban Marháját kimérni s font számra (tehát kicsiben) leendő eladás végett le vágni szabad nem lenne," mégis egyetlen kivételt a bérlővel szemben a polgárok érdekében mindig kiköt a város. Ez a kikötés legtöbbször így fogalmazódik meg: ,,. . . amidőn valakit a Városiak közül azon Szerentsétlenség érne, hogy Marhája véletlenül lábát kitörné, és evégett a Mészárossal meg nem alkudhatna, akkor tartozik az Árendás, ha ő megszólíttatik, az ökröt három, a Tehenet két Forint fáradság bérért kivágni és mérni, a húsnak árát pedig a szabott Limitatio (árszabás) szerint a tulajdonosnak által adni."

53 Úgy látszik, e városgazdaság jellemzőinek megfogalmazásánál nemcsak a mindenütt jelenlévő feudális viszonyokra kell tekintettel lennünk, hanem arra is, hogy ez a gazdálkodás még nagyon patriarchális jellegű. E jelleggel itt akkor találkozunk először, amikor tanácsi rendelkezés gondoskodik pl. arról, hogy a polgárok hozzá tudjanak jutni a szükséges szappannak való zsiradékhoz: „Szt Mihály naptul